Kérem emberek, ez egy olyan dátum, amit soha nem fogok elfelejteni. E-nap lépett fel nálunk (harmadszorra) az Indusztriál-Metált /ipari metált játszó német Rammstein. A koncertet nagy várakozás előzte meg, ráadásul az utolsó előtti nap sikerült a kiemelt üllő jegyemet egy kiemelt álló jegyre cserélnem (el sem tudom mondani mit köszönhetek annak a lánynak, aki cserélt velem). Én úgy tudtam, hogy 6 órakor lesz kapunyitás,(de később derült ki, hogy 7 órakor van) ezért odamentem 3 órára a barátnőmmel az Arénához. Sajnos kicsit fújt a szél ezért hideg volt, de viszont volt egy megfelelő ember, akivel elvoltam és így fel sem tűnt, hogy fázom (ennyit a magánjellegű dolgokról).
 
Na, szóval kapunyitáskor sikerült az első kisebb csoporttal beférkőznöm és mindjárt rongyoltam is le a küzdőtérre, már persze amennyire lehetet. Bent 1 órát kellett várni az elő zenekarra, (ami a 4 órás várakozás után meg sem kottyant) akikben norvég elektro-indusztriált játszó Combichrist-et tisztelhettük. Én előzetesben meghallgattam pár számukat, de nem nagyon tetszett. A (félórás) koncerten, viszont egész jók voltak. Az első szám, amivel nyitottak (sajnos nem emlékszem a nevére) egész tetszetős volt, a másik, amire még emlékszem az a Fuck That Shit volt, ekkora volt az, hogy az énekes lejött a közönséghez, végig pacsizott a fél sorral majd, pont előttem felmászott a "kordonra" és felettem énekelt. Mint már mondtam fél óra volt a koncertjük, egész élvezhetőek voltak- bemelegítésnek tökéletes. Amúgy nem tom ki nézte, de a 2 dobos elképesztő őrült volt. A (színpadon bal oldalt álló) kollega lelocsolta a tammját vízzel,(később egész jól nézett ki a tamm , ahogy ütik és pattan fel róla a víz). Folyamatosan lerugdosta a dobjait, valamint a kedvenc elfoglaltsága az volt hogy, a dobverőit a tammokra ráb*szta úgy, hogy a dobverő elrepült a fenébe. Ráadásul a  jobb oldali delikvensünkkel (aki a dobjára állva gyakorlatilag szétverte a cinjét) folyamatosan dobálták a dobverőjüket egymásnak. A végén pedig az a darabolás, amit szegény dobokkal csináltak...borzasztó volt :D
 
Újabb félóra szünetünk volt, míg a technikusok összepakoltak. Közben ment a szervezkedés a Security-seknél és egy szervező is oda jött, akinél ott volt a setlist (vagyis a "munkamenet"), gyorsan elkértem a lapját (sajnos csak megnézni volt szabad, mert már elígérte a lapot másnak), de nem ért meglepetés a setlisttel kapcsolatban.

9 óra környékén én arra lettem figyelmes, hogy olyan hatás ér mintha megindulna a föld. Gyakorlatilag minden elkezdett dübörögni (de ezt csak azt tudja rendesen, aki ott volt). Ez volt az Introja a "nagy" koncertnek. Eközben a "függöny" mögött is elkezdődött valami… Bal oldalon Paul (H. Landers) egy csákánnyal, jobboldalon (előttem) Richard (Z. Kruspe) a gitárjával tört át egy (szerintem) plexi falat. Középen egy vasajtó volt, ami körül végig ment egy égő csík (talán háturól kihegesztették ,nekem erről mindig az ugrik be, amikor a Star Wars 1-ben Qui Gon a lézerkardal kivág egy lyukat a páncél ajtón), és amikkor a csík végig ért, az ajtó kirobbant. Kilépett az ajtón a német "óriás" Till (Lindemann), egy kicsit fura "fejdísszel"(ami tulajdonképp egy hajháló és egy piros „boa” volt). A koncert lényegi rész a Rammlied-del kezdődött. Érdekes volt, hogy Till szája úgy világított, mint egy lámpa (valószínűleg foszforeszkálós valamivel lehetettek bekenve a fogai), de jól nézett ki. Én megmondom nagyot csalódtam a számban (pozitív értelemben), mert azt hittem kicsit lapos lesz a szám "introként" (pl. jobban el tudtam volna képzelni kezdésnek a Mein Herz Brennt-et vagy a Reise,Reise-t), de nagyon jól szólt koncerten. Második számnak érkezett a Bückstabü (vagy B********) amire jól lehettet vadulni, de sokkal többet nem lehet róla elmondani. Az első komolyabb tűzijátékot a (következő számban) Waidmanns Heil alatt láthattuk. A szám talán a LIFAD album legzúzosabb száma és a koncerten is nagyon jól szólt. A következő szám a (Reise,Reise albumról egyedül előadott szám) Keine Lust, amiben Till az "Ich habe Keine Lust zu onanieren" rész alatt előttem kezdte imitálni azt a bizonyos dolgot (valamiért nagyon tetszett az énekeseknek az a hely ahol álltam, mert, ott kezdték el fogdosni a nemi szervüket mindig ). A másik szám, amiben nagyot csalódtam (pozitív értelemben) az a Weisses Fleisch volt. Nem azért, mert nem szerettem a számot, hanem azért, mert nem számítottam ilyen jó performancera. Christoph (Schneider) lenyomott egy dobszólót, Flake (Christian Lorenz) egy elektro tánccal kedveskedet nekünk és sor került az első "összeütközésre" Till és Flake közt (most Till győzött). Jött az adrenalin bomba a Feuer Frei személyében (még mindig rohadt jól néz ki az, amikor szájra erősített lángszóróból jön a lángcsóva). A szám kb. felénél ("Gefährlich ist wer Schmerzen kennt vom Feuer das den Geist verbrennt..." résznél) Till felmászott Flake-hez és elkezdte inzultálni a szintetizátorost és a tudtára adta hogy, itt bizony bajok lesznek (a "Bang,Bang" szó alatt ugycsinált az énekes mint aki le fogja lőni a szintist) .

A Joseph Fritzl féle történetet feldolgozó/kiparodizáló Wiener Blut következet. A szám elején az énekes egy kis asztalkánál, (egy régi) állólámpa alatt ült és a szám intróját (ami ha jól tudom egy Wagner mű) hallgatta egy gramofonon. Az első versszak után következet egy kis nyújtás, ami alatt a magasból kis babák ereszkedtek le (amiknek a fejük egy-egy zöld lézerrel volt ellátva), azokon a köteleken, amiken leengedték a babákat, el voltak helyezve kisebb robbanószerek (amik a szám végén felrobbantak). Én nem tudom, sokaknak mi baja van evvel a dallal, szerintem "vicces", zúzos és kicsit elgondolkodtató. Én a következő számnak nagyon megörültem, egyrészt azért, mert engem valamiért elsőre megfogott az új albumról (de ne kérdezzétek miért) és végre lehetet egy kicsit pihenni is. (Én 2 pulcsiba voltam elől mivel, aznap már nem mentem haza suli után és kabátban meg hogyan néztem volna már ki? Így egyrészt alapból melegem volt + a sok tüzeskedés és az ugrálás következtében még a tököm alatt is megizzadtam). Másrészt végre bekapcsolták egy kicsit a ventillátorokat, így jött egy kis hűvös levegő is a Frühling In Paris alatt. Én csodálkoztam azon, hogy Oliver (Riedel) (basszusgitáros) játszott az akusztikus gitáron a szám elején, valamint most sem értem miért ebben a számban esett le a legutolsó függöny is, miután a színpad úgy nézett ki, mint egy gyár (város) (valamiért egész jól nézett ki a színpadi őszlátvány a villanykörtével a dal elején). A mai napra ennyi is volt a "visszafogottabb" számokból. A sok botrányt okozó (a Németországban be tiltott ,ezért a német koncerteken nem is játszott)  Ich Tu Dir Weh jött. Itt folytatódott a Till és Flake közti "háború". A billentyűs a szám felénél lejött a színpad elejére lerúgta az énekest majd vissza fele ment már a szintetizátorhoz mikkor Till elkapta, belegyömöszölte egy összekovácsolt fürdőkádba, majd helyben hagyta ott. DE ez még nem volt elég... az énekes egy demizsonnal a kezében, egy állványon felemelkedett a magasba és onnan tűzzel tele "locsolta" a kádat (ami pluszban még egy párszor be is robbant). A kádból Flake már egy villogó ruciban tért vissza (de vajon hol hagyta a bőrszerkóját?), majd futópadja elindítása után elkezdődött a régi nagy kedvenc a Du Riechst So Gut. Azt sajnálom, hogy a számot a Liebe Ist Für Alle Da helyett tették be a setlistbe (kb. 2 hete) és nincsen benne a régi tűzszóró íj. A 11. számnak érkezett a Benzin, aminek az elején Paul és Richard a színpad közepén térdelve gitároztak (de úgy csináltak mintha valami "hűdenagy" szólót játszanának), valamint felkerült egy benzinkút is, amihez Till a "Benzin" szó alatt mindig hozzá dörgölődzött. A szám vége fele egy kaszkadőr ment fel a deszkákra, akit Till a benzinkútból jövő lángcsóvával meggyújtott, a kaszkadőr pár körfutás után levetette magát (eközben az énekes megrugdosta és leköpte) és eloltották rajta a tűzet. Eljött a menetelés ideje a Links 2,3,4 alatt (Cristoph vezénylésével). Till-t mintha  a szám alatt kiütötték/kiütöttük volna akkor amikor a közönség ordította a "zwo" szót ,mert mindig úgy csinált mintha bekapott volna egy jobbhorgot.

Érkezett a közönség kedvenc Du Hast, aminek a refrénjét az egész aréna üvöltötte (jobban, mint a koncert előtt, a németül próbálkozó metál harcosok). Nekem pl. nagyon tetszett az h a "Willst du bis der Tod euch scheidet treu ihr sein für alle Tage" rész után a „ja” szónál a színpadról jött a tűz, a „nein” szónál pedig a magasból. A Pussy-ban (Flake és Cristoph kivételével) a bandatagok felsorakoztak a színpad elején és Till közönséggel énekeltette az első versszakot, majd a szám közepénél jött a habparty. Az énekes egy nagy "ágyúval" végigjött a közönség előtt, amiből folyamatosan jött a hab (ugye nem kell kifejtenem, hogy ezzel a "jelenettel" mire céloztak a fiúk), de ha ez még nem lett volna elég, kaptunk konfettit a ragacsos ruhánkra - szóval jól néztünk ki. Eljött a "búcsúzkodás" ideje, most az összes tag előre jött a színpadon,mindenki bedobálta a dobverőit/gitárpengetőit, meghajoltak (Till elmondta még hogy, "Köszönjük szépen. Szeretünk benneteket!") majd, lementek a színpadról. Lám milyen meglepő a tagoknak ennyi nem volt elég belőlünk, kaphatunk egy kis "ráadást". Az első ráadás szám a Sonne volt. Én egy kicsit féltem a számtól, mert (szerintem) koncerten nem olyan élvezetes (mint ahogy hallottuk a Mutter lemezen), de ehhez képest nagyon jól szólt ma (a számolás(ok) alatt megint előkerült a lángoszlop). Flake a szám végén  szintetizátoron rögtön áttért a Haifischre. Én meghallgatom ezt a számot, de nem a kedvencem (a zenei "aláfestéssel" van gondom). A régi jól bevált látványelem: a csónak is előkerül (és meglepetésemre) Flake jött ki hozzánk (és nem Richard). "Újra" megmozdult az Aréna az Ich Will alatt. A közönség megint elénekelte (inkább üvöltötte) az első versszakot. A "Wir wollen eure hände sehen" sor után Till (egy kicsit Uri Geller féle akcentussal) elmondta magyarul "Kézeket a mágásba!".  Ezután a tagok megint eltűntek 2 percre (én eddigre már teljesen elfáradtam, eldöntöttem az utolsó számnál kamerázni/fényképezni fogok).Egyszer csak felhangzott az Engel intrója és kis vártatva Till is megjelent egy angyal szárnyal, (ami szerintem a nap legszebb látványeleme volt) ami később meggyulladt.,valamint Ebben a számban is volt egy kis nyújtás a közönség szórakoztatására és végül elérkezet a végső búcsú az együttestől.

Én úgy érzem a koncert után elégedetten mehetem haza és teljesen megérte a koncert a jegy árát, mert ennyi pirotecnikát és ilyen teljesítményt nem kap mindenhol/minden nap az ember. A setlistel kapcsolatban úgy érzem, hogy, a Rammlied és az Weisses Fleisch volt az a két szám, amitől nem vártam volna ennyit, a Bückstabüt egyszer meglehettet hallgatni, de továbbra is töltelék számnak tartom (mondjuk egy Mein Teil mellett).Amin leginkább csodálkoztam az az volt hogy, az Engelben feljött a színpadra a női részt éneklő Bobo (és nem felvételről ment az éneke). A playbackről annyit mondanék hogy, leginkább az első 3 számban lehetet a legjobban kivenni (Rammlied,Bückstabü,Waidmanns Heil) , de ezek is főbbképp a koncertfelvételeken lehetet hallani.Mint utóbb kiderült aznap este nem csak a koncert élményével lettem gazdagabb (de ez már más tészta...)

A bejegyzés trackback címe:

http://the-glue.blog.hu/api/trackback/id/tr41853534

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Goff97 · http://ndmusic.blog.hu 2010.03.27. 18:49:38

Nagyon faszán megírtad, jobban visszaadja a hangulatot mint az én írásom (szerintem). És még egyszer elmondom hogy hihetetlen jó volt a koncert szerintem is, én is örökre emlékezni fogok erre a napra.

The Glue · http://the-glue.blog.hu/ 2010.03.28. 20:26:53

majd valamikkor lesz egy kép/videó összeállítás is a koncertről