2 éve mikor a zenekar bejelentette hogy, visszatér és már rendezi a "Come Back" turnéját (amikor 2009-ben Sopronba is eljöttek) ,valamit az új lemez felvételeivel is elég jól haladnak,mindenki örült mint majom a farkának. Aztán lezajlott a turné, vártuk a híreket az albumról (azt vagy még/már írták a szövegeket,vagy mixeltek) de sehogy sem lett semmi a beígért lemezből, egészen 2010 nyaráig mikor kirakták a zenekar honlapjára a Why Try-t aztán rá "nemsokra" jött a Walking Away is. Megint csend lett egy ideig majd jött néhány rövid videó a stúdióból, meg Fred mutatott néhány számot chaten. Aztán elérkeztünk 2011 márciusáig és végre bejelentették a lemez megjelenés időpontját: jún 7.. De ahogy azt már megszokhattuk megint csúszott a megjelenés egészen jún 27.ig.(A megjelenés előtti héten szokás szerint az album fel is került a netre).

Nos nézzük a számokat : 

Introbra : Sztem egy semmitmondó intro,idegtépő csak. (kb olyan mint a Slipknot intrói)

Bring It Back : Az agresszív gitár tetszik benne ,de Frednek ez az érdekes hangú rappelése annyira már nem.A dalt a hallgatható kategóriába sorolnám.

Gold Cobra: A címadó dal első hallásra még annyira nem fogott meg de, aztán...Szerintem az album egyik húzó dala.

Shark Attack : Laza rappelős szám,igazi Starfish feeling. Party dal a javából.

Get a Life : Visszafogottabb rappelős szám a refrénig. Igazándiból ennek a számnak csak a refrénje tetszik,de az nagyon, marhára bejön ez üvöltözös refrén.Az átvezetőt meg simán ki lehetett volna hagyni...

Shotgun : Ez az a szám ami elsőre sem jött be és a véleményem azóta sem változott róla. Ez is olyan hallgatható szám mint, a Bring it Back. (De egész jó benne ez a puska pufogtatás :P )

Douchebag: Jön a szokásos Borland riff és ráépített Fred rap. Ez a szám egész jó,bár nekem olyan Fred rappje mintha felvétel közbe találta volna ki. (Lehet szerintetek faxságot beszélek de, nekem olyan freestyle-osak a versek)

Walking Away: Ez a legjobb szám az albumról. A felépítése is elég tetszetős, a rappen sincs semmi kifogásolni való és a gitár egyenesen csodálatos (Wes szólójával együtt). Sajnos élőben ez a szám annyira nem müködő :( . Azt kell mondanom egyébként hogy, a szám első verziója/mixelése jobbra sikeredett mint a végleges verzió,szóval én maradok az "original " számnál :P    

Loser : Az album legrosszabb száma, nekem kifejezetten nem tetszik.Első hallgatásnál az elején még valami faxára vártam (köszönhetően a My Way-es pengetésnek),de aztán jött a nagy semmi...

Autotunage: Egyálalán nem tetszik, kicsit olyan funky-s beütése van a számnak.

90.2.10 : Kicsit nekem olyan az elején a gitár mint a Metallicának a My Apocalypse intrója. Ez is ilyen party hangulatú dal,nekem ez sem jött be igazán.

Why Try: A Cobra/Walking duó mellett a legjobb szám az albumon,elsőre nekem kicsit fura volt,de pár hallgatás után nagyon megtetszett. Talán ez az album legpörgősebb dala,élőben kiváló nyitásnak.Ebbe a számba is kicsit belenyúltak újramixelés során (de annyira talán nem mint a Walking Away-be).

Killer in You :Ez sem nyerte el túlzottan a tetszésemet,nem is nagyon tudok róla beszélni.

Bónusz dalok :

Back Porch : Ez olyan semmilyen szám ,beszélni sem tudok róla nagyon és tetszeni sem tetszik.

My Own Cobain : Ez egy RMV beütésű dal, nem nagyon fogott meg, ez egy visszafogottabb szám.

Angels : Enyhén van Results May Vary beütése, 1000% hogy, még az RMV időszakban írták mert mind zeneileg,mind szövegileg kilóg az album többi dala közül. Ez szám egy könnyen emészthető pop-dalra hasonlít és egész dallamos.

Middle Finger :Számomra az album legnagyobb csalódása,mert amikor megláttam a címét azt hittem valami faxa metálos zúzos/ódaszólogatós szám lesz. Erre kaptunk egy ilyen underground rappes vmi xy nevű emberkés rap számot. Hát erre azt tudom mondani hogy: "Middle fingers in the fuckin air!" De még mindig jobb mint, a Red Light/Green Light

Los Angeles : Annyira nem rossz szám, ez is elmegy,a refrén egész jó.

Az album borítóról hadd mondja még el annyit, hogy amikor az elsőt megkaptuk az sem nyerte el a tetszésemet,de az idő előrehaladtával megszoktam, és mire megszoktam volna megkaptuk ezt az újat,evvel még annyira se vagyok kibékülve mint az előzővel,de hát ez legyen a legnagyobb bajom.

Az album összességében elmegy,annak nagyon örülök hogy, a srácok hozták magukat a kellő mennyiségben megújultak,de nem vágták sutba a múltjukat (mint egyesek...) Az album nálam összességében nézve  az 5 pontból 3,5-öt ért el.

2000. október 17-én megjelent a Limp Bizkit 3. albuma, melyet a kritikusok többnyire negatív kritikákkal illettekk, ehhez képest már a megjelenést követő első héten több, mint egymillió példány kelt el belőle,  (ez rekord mert előtte egy rock-lemez sem kelt ilyen arányban egy hét alatt,így egy hét alatt platinalemezzévált. A cím első fele (Chocolate Starfish azaz csokis tengericsillag) utalás az ánuszra (ami Fred gúnyneve), míg a második fele utalás egy ásványvízre (amit Wes vett 1999-es turné alatt) amelynek Wes szerint Hot Dog íze volt . A lemez stílusilag inkább a Significant Otherre hasonlít, mint a Three Dollar Bill-re, itt is nagy szerepet kapnak a rap/hip-hop elemek, Sam játéka jól hallható, Wes pedig rengeteg különféle effektet, torzítást és technikát használ.

1. Intro - Fred géphangon beszél, majd bejön egy elektronikus beat.
2. Hot Dog - Egy nagyon zúzós szám, amelyben 48-szor szerepel a "fuck" szó, mely akkoriban rekordnak számított. A refrénje a Nine Inch Nails Closer című számára utal. A NIN frontembere Trent Reznor akkoriban nem volt túl jóban a Bizkittel, de mégis megengedte hogy felhasználják a dalszövegüket.
3. My Generation - Ez  volt a 3. kislemez erről az albumról. Először a dob lép be, majd ezután a gitár és a basszus, végül az ének. A belassulós rész után DJ Lethal szólózik egyet. A dal utalás a The Who nevű banda egyik dalára, mely szintén a My Generation címet viseli.
4. Full Nelson - A Limp Bizkit egyik legkeményebb száma, zeneileg és szövegileg is tele van dühvel. A versszakok alatt egy nagyon furcsa torzítású gitártémát hallani. 
5. My Way - Negyedik kislemez az albumról. Ez egy lassabb, nyugalmasabb szám, amiben Fred a verse allatt tisztán énekel, csak a refrénben kezd el rappelni. Állítolag a szám nem is nagy újítás a zenében mert, Amerikában ez egy ős régi ütem.Állítólag a szám nem újdonság az iparban mert,ez az ütem már elég régóta megvan Amerikában.
6.  Rollin' (Air Raid Vehicle) - Második kislemez, a Bizkit egyik leghíresebb száma. A szöveg alapján egy bulizós dal, zeneileg is leginkább ugrálósra csinálták.Érdekesség hogy,a klipet nem sokkal az ikertornyok (ahol forgaták a klipet) összedőlése előtt forgatták. A szám sokáig volt a WrestleMania hovatalos zenéje.
7. Livin' It Up - Szintén egy keményebb szám. Itt nagy szerepet kapnak Sam riffjei.
8. The One - Egy nyugodtabb szám,ami alatt élőben mindig felhívnak egy lányt a közönségből hogy, táncoljon.
9. Getcha Groove On - Egy hip-hop szám, mely egy 80-as évekbeli diszkószámra hajazó alapra épül. Ebben a dalban közreműködött Xzibit.
10. Take A Look Around - Az első kislemez. Ez a szám a Misssion Impossible eredeti filmzenéjének a Bizkit átdolozása,amely eredetileg a Mission Impossible 2 főcímdalának készült.
11. It'll Be OK - Elég szomorú hangulatú és szövegű szám,mely egy szakítás utáni hangulatott tükröz.
12. Boiler - Az ötödik kislemez. Talán az eddig készült legjobb "süti" dal.
13. Hold On - Kicsit U2-szerű dal, melyben Fred mellett Scott Weiland (Stone Temple Pilots) énekel. Ebben a dalban John üstobokon játszik.
14. Rollin' (Urban Assault Vehicle) - A Rollin' (Air Raid Vehicle) hip-hop remixe, melyben Fred, DMX, Redman és Method Man váltogatják egymást. A beatet Swizz Beatz adja.
15. Outro - Hasonlóan kezdődik, mint az intro, majd hallhatjuk amint Ben Stiller beszél.

A Limp Bizkit második albuma amelynek album producerei: a Limp Bizkit, Terry Date, DJ Premier és Scott Weiland. Az albumról a legtöbb kritikus elismerően beszélt, tehát nem volt váratlan hogy,a lemez a legtöbb eladási lista első helyen debütál ,valamint az hogy, több díjat is bezsebelhet vele. A korongon rengeteg vendégszereplő van. Itt már teljesen más a hangzásvilág, mint a Three Dollar Bill-en, a tempók lassabbak, egyre több a hip-hop elem, a számok már annyira nem bonyolultak, hanem inkább fülbemászóak, Sam jobban érvényesül, Fred inkább énekel mint üvölt.

1. Intro - Rövid elektronikus beat,Fred eltorzított hangon beszél benne.
2. Just Like This - Egy nagyon jó bulizós szám, koncerteken nagyot üt.Ez a szám az Apafej című film (Adam Sandler-el a főszerepben) filmzenéje.
3. Nookie - Az első maxi a lemezről, egy elég híres szám. Wes egy durván eltorzított 4 húros Ibanez gitáron játszik benne. A dalban DJ Lethalnak is nagy szerepe van. Ez a dal Fred ex-barátnőjéről szól, akivel sokáig együtt volt.
4. Break Stuff - Egy pár akkordból álló elég egyszerű és igen agresszív szám, ami a koncerteken is jól szokott szólni. Ez volt a 4. maxi aminek a klipjéért 2000-ben megkapták a legjobb rock videónak járó díjat.
5. Re-arranged - A második maxi, szintén nagy sláger. Az LB egyik legbonyolultabb száma, melyben Wes a sajátos tapping pengetését használja. Ebben a dalban Fred  végig tisztán énekel.
6. I'm Broke - Egy elég gyors szám.Ezt a számot a fiúk eredetileg a Three Dollar Bill,Yall's felvételeinél írták de nem tették rá arra a lemezre. Így előszedték a Significant Other számainak írásakor és szinte teljesen átírták a számot.
7. Nobody Like You - Elborult dal, melyben vendégszerepelt Jonathan Davis, a KoRn énekese valamint Scott Weiland, a Stone Temple Pilots énekese.
8. Don't Go Off Wandering - A szám demóján eredetileg Serj Tankian (System Of A Down) is szerepelt, de később összetűzésbe keveredtek, ezért megcsinálták a Serj nélküli változatot is és végül ez került fel a lemezre. A demó (és még több másik szám demója amik nem kerültek fel a lemezre) megtalálható a Significant Demos From Hell lemezen.Talán a banda leg zaklatottabb száma.
9. 9 Teen 90 Nine - Ide eredetileg Prince 1999 című számát dolgozták volna fel, amit koncerteken gyakran játszottak az album kiadása előtt de, Prince nem engedte hogy ezt a számot át/feldolgozzák, így végül egy teljesen más számot csináltak, ami elég ütősre sikerült.
10. N 2 Gether Now - Ez egy rap szám, melyben Fred és Method Man rappelnek, az alapot pedig DJ Lethal és DJ Premier adják. A 3. maxi az albumról hip-hop körökben elég ismert.
11. Trust? - Egy szám a bizalmatlanságról.
12. No Sex - A dal refrénjében Aaron Lewis, a Staind énekese vokálozik.
13. Show Me What You Got - A lemez egyik legjobb száma, élőben zseniálisan adják elő.A szám arról szól h a banda merre fele mit csinált.
14. A Lesson Learned - Egy sejtelmes, elvont szám, melyben Fred nagyon eltorzított hangon énekel.
15. Outro - Az Intro-ban felhasznált beat alapra Fred ismét torzított hangon beszél, majd Matt Pinfiled tévésszemélyiséget halljuk, amint azért panaszkodik, hogy milyen sz*r számokat játszanak a rádióban és hogy a Bizkit miért nem dobja fel. Ezt követi Les Claypool, a Primus énekese/basszusgitárosa, aki szintén a Bizkitet dicséri.

Limp Bizkit egy amerikai Nu-metál banda a Floridai Jacksonville-ből. Az együttes sikerét az is mutatja,hogy több mint 50 000 000 lemezt adtak el világszerte. 

A banda aktuális tagjai

Fred Durst  - énekes

Wes Borland - gitáros 

Sam Rivers - basszeros

John Otto - dobos (Sam Rivers unokatestvére)

DJ Lethal – Lemezlovas/DJ

Wes Borland csak az első 3 lemeznél volt jelen mert 2001-ben kivált az együttesből. Őt Mike Smith váltotta fel. De ő csak 2003 és 2004 közt volt a banda tagja. Majd 2005-ben visszatért Borland egy EP erejéig majd megint kivált hogy egy másik projekten dolgozzon. Végül 2009 februárjában újra visszatért régi-új együttesébe és bejelentették a világ körüli turnét, amit 2009.tavaszán el is indítottak.

A névről

A banda nevének ihletét Fred egyik jó barátja adta aki egy hosszú éjszaka után ezt mondta: „Haver, olyan az agyam, mint egy puha süti.”.Frednek nem is kellet több a bandát, elnevezte Limp Biscuit-nak amit később átkereszteltek Limp Bizkit-re.

Miért épp a nu-metál?

A fiatal Fred Durst egyszerre több stílust is szeretett. Szerette a break táncot, a mások által „fekete” zenének nevezett stílust (amit pl. Michael Jackson, és Erik B & Rakim játszott), a gördeszkás/rappelős muzsikát és a metál műfaját. Ez jelentős hatással volt az együttes későbbi munkáira.

Korai évek (1994-1997)

Fred Jacksonville-ben, találkozott Sam Rivers-sel. Sam akkoriban egy gyorsétteremben volt felszolgáló. Sam felajánlotta Frednek hogy vegyék be unokatestvérét John Otto-t a bandába. John akkoriban egy jazz banda dobosa volt és egy kis gondolkozási idő után elfogadta a felkérést. Ezt volt a banda alap felállása : Fred mint énekes,Sam mint basszusgitáros és John mint dobos. Durst próbálkozott szólógitáron de belátta hogy ez a dolog nem neki való és ezek után meggyőzték Rob Waters-t hogy legyen a gitárosuk. Rob elfogadta a felkérést és ezz el 1994-ben megalakult a banda (akkor még Limp Biscuit néven).

A banda első demója a 4 számos Mental Aquaducts ezt még Rob Waters-el vették fel majd Rob nem sokkal később kilépett. Ekkor javasolta John Wes Borland-ot akivel középiskolában ismerkedett meg és azt mondta róla hogy kiváló művész de húrokkal is jól bánik. Erről Fred is meggyőződőt, amikkor megnézte egy klubban, amikkor fellépet. Amíg Fred Philadelphiába ment monda a többieknek, hogy beszéljenek Wes-el és próbálják meg rábírni, hogy lépjen be a bandába. Majd amikkor Fred visszatért Jacksonville-be és elment a banda betervezett koncertjére, akkor találkozott először Fred Wes-el: egy fél órán keresztül gyakoroltak majd elmentek a bemutató koncertre.

Valami azonban nem klappolt. Nem tudtak úgy dolgozni a srácok, ahogy szerettek volna: megkötötték a kezüket, nem hagyták, hogy a saját stílusukat képviseljék, ezért beintettek a Mojo Records-nak és felvették a kapcsolatot (újból) a Jordan Schur által vezetett Flip Records-szal.

A banda folyamatosan nyomta a különböző koncertjeit, ezek közül az egyik legkedveltebb helyszínük a Milkbar volt Jacksonville-ben. Tehát minden jól ment a „sütinek” csak még lemezszerződésük nem volt. De a sok telefonálgatás (Fred eltorzított hangon hívott különböző kiadókat, mint a Limp Bizkit menedzsere és próbált meg szerződést kötni), majd hajtás meghozta a gyümölcsét. A bandára rámosolygott a szerencse, és elnyerték az MCA lemeztársasághoz tartozó Mojo Records tetszését.1995-ben a banda egy Jacksonville-i koncerten megismerkedett a Korn- nal. Mivel Fred tetováló művész is, így több tetoválást is csinált Brian „Head” Welch-nek és így lassan barátok lettek. Fred oda adta a Korn-nak a korábban elkészített Mental Aquaducts-ot amit nem éreztek nagyon különlegesnek, de a Wes-zel elkészített 2. demó felvételektől már a Korn tetszését is elnyerte. Ezek a számok névszerit a Counterfeit,a Stuck,a Stalemate és a Pollution. Ezek a számok felkerültek a Three Dollar Bill, Y'all$-ra. A demó anyagot Reginald "Fieldy "Arvizu odaadta Ross Robinson-nak (ő volt a Korn első lemezének producere) akit szintén le volt nyűgözve ekkor lépett kapcsolatba a srácokkal és közölte velük hogy szívesen lenne a producerük. Fred-ék megunták, azt hogy a Mojo Pictures-nél nagyon meg van kötve a kezük, és nem hagyták, hogy a banda a saját stílusát játsza ezért szerződést bontottak és ekkor épp kapóra jött, hogy egy koncerten Fred találkozott Jordan Schur-rel és lejátszotta neki a demó kazettájukat Schur autójában. Őt is lenyűgözte a banda és felajánlott nekik egy szerződést a Flip Records-nál.

Ennek köszönhetően a banda elmehetett turnézni a Deftones-al és a House Of Pain-el. Ekkor ismerkedtek meg a hip-hop zenét játszó House of Painnel, mivel a Limp Bizkit volt az együttes előzenekara az egyik floridai koncertturnén. Az egyik tagjuk, DJ Lethal látta őket játszani, és stílusuk annyira megtetszett neki, hogy felmondott az akkoriban már befutott House of Pain-nek, és csatlakozott Durstékhez.

Three Dollar Bill, Y'all$ (1997–1998)

A Three Dollar Bill, Y'all$ 1997. júl.1-jén jelent meg az Interscope gondozásában és mindössze 6 nap alatt rögzített a csapat az Indigo Ranch nevű, Malibu-i stúdióban Ross Robinson irányításával. Fred később ezt mondta a lemezről : „Egy nagy szar volt. Egy rakás dilettáns voltunk, elképzelni sem tudtuk, hogyan kell egy lemezt megcsinálni.” .Végülis a lemez dupla platina lett. Az album hamar elnyerte a fiatal, lázadni vágyó generáció tetszését.

Az albumnak nem volt először nagy sikere, majd elindultak turnézni, rész vettek a Family Values Tour-on, a Trail of Tears-en és az Ozzfest-en és ez segített feljuttatni az albumot a Billboard lista 25. helyéig. Az Ozzfesten csinálta meg a banda az egyik legemlékezetesebb díszletét, ami egy óriás WC volt. A koncert úgy kezdődött hogy a banda kimászott a WC-ből és azt kiabálták hogy „ a szennyvizedből jövünk, szardarabok vagyunk”. De hát volt itt minden fajta díszlet: volt WC-s, UFO-s  és még a Break táncosok  is rátettek egy lapáttal az összhatásra. Wes újszerű sminkje nagy benyomást tett  a rajongókra akik szintén elkezdték magukat sminkelni John Otto-val egyetemben. Otto is hülyére sminkelte magát, Borland pedig teljesen fekete kontaktlencsékkel, különböző horrorfilmekből vett jelmezekkel és sminkekkel sokkolt, és már az első fellépésektől kezdve magával hurcolta kedvenc műanyag nyusziját is.

Az album első maxija a „Counterfeit” volt. Itt volt az elő nagyobb botrány miszerint  egy napilap azt híresztelte, hogy a Flip Records lefizette a helyi rádióállomásokat, hogy orrba-szájba játsszák a Counterfeit című maxit ezt még a New York Times is megírta. De hát a negatív reklám is reklám.  A következő maxi George Michael „Faith” című számának átdolgozása melynek megjelenése után a csillagokig ugrott a banda népszerűsége. Ez a szám lett a filmzenéje Peter Berg – Ronda ügy című 1998-as filmjének. A dal kb. 10 percet vett igénybe hogy elrendezzék. Az album 3. és egyben utolsó maxija a „Sour” volt. Ebben az évben Fred szerepelt a Korn  - „Follow The Leader” 3. nagylemezén az „All In The Family”-ben ami egyfajta rap csata stílusú szám.

Mitöbb, ’98-ban elindította a Ladies Night in Cambodia turnéját. Ennek oka az volt, hogy Fred azt vette észre, hogy a koncerteken főleg csak férfiak vannak kint, és azt szerették volna, hogy több nő jöjjön ki a koncertekre. Tehát előálltak azzal az ötlettel hogy a nők ingyen mehessenek be ezekre a koncertekre. A körút nagyon sikeres volt és a későbbi koncerteken egyre több nő volt jelen. Itt a díszlet a Kambodzsai dzsungelt ábrázolta.

Kicsivel ezután a banda beperelte Rob Waters-t mert olyan a számokat játszott a koncertjein amiket az LB-vel írt és nem kért rá engedélyt hogy azokat játszhassa. Végül is Rob nyert egy hat számjegyű összeggel. Terry Balsamo (Cold, Evanescence) úgydöntött, hogy nem viszi a bíróság elé az ügyet, habár ő is segített az írásban. Sokan mások is perelhettek volna, de "még" nem tették meg.  

Significant Other (1999–2000)

1999.jún.22.én megjelent a Limp Bizkit második nagylemeze a Significant Other. Fred így jellemezte az albumot : „Ez egy album az elhagyásról, az árulásról… Mindennek az okai a hátba szúró barátok és lányok…”. Az album még nagyobb sikert ért el, mint elődje a Three Dollar Bill, Y’all$. Az album ’99-ben nem kevesebb, mint 3 listán végzett az élen a lemez chartok közül. Ezek pedig a Billboar 200-as lista, Top Kanadai Albumok és a Top Internetes Albumok listáján. Az eladási listák is az egekben voltak hiszen az első héten 834,000 db-ot adtak el belőle, míg év végéig 16 milliót. Az album sikerességét az is elősegíthette hogy olyan előadók dolgoztak az albumon mint Method Man (Wu-Tang Clan), DJ Premier, Johnatan Davis (Korn), Scott Weiland (Stone Temple Pistols), Serj Tankian (System Of A Down), Aaron Lewis (Staind).

Az első maxi az albumról a „Nookie” volt amely mindenhol tarolt, az összes top 10-es chart-ba bekerült ez a szám. Emellett rengeteg elismerést kapott, többek között ezt a nótát jelölték a „Legjobb Hard Rock Előadás” kategóriában-, az albumot pedig a 2000-es Grammy Awardson a „Legjobb Rock Album” kategóriában. A második kislemez a „Break Stuff” ,a harmadik az „N 2 Gether Now”  és végül a negyedik a „Re-arranged”.

És persze nem maradt el az 1999-es turné sem. Itt jött az újabb nagyobb botrány: az eddigi legemlékezetesebb/legfélelmetesebb koncert ami Woodstock-ban volt. Történt ugyanis hogy a Limp Bizkit egy nappal a zárónap előtt lépett fel 100 000-es tömeg előtt, amely  már amúgy is feltüzelt volt és alaposan felheccelte őket: és törésre, valamint zúzásra szólította fel az embereket. Aztán a „Break Stuff”-nál robbant a bomba (itt a videó), akkora verekedés tört ki hogy a rendőrségnek kellet közbelépnie, nemi erőszakkal is próbálkoztak a tömegben (azon a héten 4 db nemi erőszak is történt), elkezdték a nézők az óriás kivetítő állványait szétszedni (ez még a többi szám közben is ment ) és a meztelen lányok is csak tovább fokozták a hangulatot. Ezért a rendezők le is állították a koncertet a Nookie (itt a videó) után mert itt is ment a parádé,végül is este lejátszották az utolsó számot ami a Faith volt. De a másnapi Red Hot Chilli Peppers koncerten is nagy volt a feszültség, fosztogatások és szándékos gyújtogatások (felgyújtottak 12,a nagyszínpad közeli kamiont,néhány reflektort,és néhány hangfal tornyot is ledöntöttek.(1 itt beszüntetik a koncertet) (2 itt is mutatják a tüzet egy fél percre 0:49-nél) történtek. Emiatt sokan (főleg a média) a bandát okolták, bár Fred állította, hogy ő nem szándékosan tüzelte a közönséget és nem kívánta, azt hogy kárt okozzanak.

Ekkora tehető hogy a banda összeveszett olyan előadókkal mint a Slipknot,Ozzy Osbourne, Zakk Wyldedal (vele szemben és testi erőszak alkalmazása miatt) a Creed frontemberével Scott Stapp-el is összeakaszkodott. Ráadásul a Taproot banda közzétett a honlapjukon egy üzenetrögzítőre mondott szöveget amit Durst hagyott az énekes telefonján bosszúból, amiért a lemezvállalatuk végzett a lemezkiadójukkal való szerződéssel. Az újabb Family Values turnén azzal tűntek ki, hogy rendszeresen kisebb összetűzésekbe keveredtek a többi fellépő együttessel. A Metallicával pedig a Napster-ügyben kerültek szembe: Durst az ingyenes cserét lehetővé tevő program nagy támogatója volt, a Limp Bizkit a Napster szponzorálásával ingyenes koncertkörutat tett 2000 végén.

Chocolate Starfish és a Hot Dog Flavored Watert (2000–2002)

A banda harmadik nagylemeze 2000. október 17-én jelent meg.

Wes egy interjúban elárulta a cím eredetét egy Guitar Worlddel való beszélgetés során: A cím elsőfele Fred becenevére utal, mert vagy seggfejnek vagy csokoládé csillaghalnak hívták, a második fele meg egy vicces történet után született : miközben turnézott a banda a buszukkal megálltak egy benzinkútnál és vettek egy vizet, amelynek az íze leginkább egy hot dogéra hasonlított.

Az albumból az első héten 1 000 000 példányt adtak el már az első héten az Egyesült Államokban, és ez rekord, mert semelyik rock együttes nem tudott egy hét alatt ennyi lemezt eladni. Továbbá az album arany,- ezüst,- és 6x Multi-Platina lemez és a Billboard 200-as listáján az első helyen nyitott. Hiába az album sikere, sok kritikustól kapott közepes értékelést.

Az album első maxija a „Take A Look Around” mely a  Mission: Impossible 2 filmzenéje lett és 2001-ben megnyerte az MTV legjobb rock videó díját is. A második kislemez a „My Generation”, a harmadik a „Rollin (Air Raid Vehicle)” (ennek a számnak a remixe a „Rollin (Urban Assault Vehicle)” a „Halálos Iramban” című filmben hallható), a negyedik a „My Way mely a World Wrestling Entertainment (ez egy pankrációval foglalkozó cég) WrestleMania X-Seven nevű műsorának a főcímdala lett. Végül az ötödik maxi a „Boiler” lett.

A következő nagyobb koncertes botrány 2001-ben Sydney-ben (Ausztráliában) történt. Ugyanis a Big Day Out koncertsorozat jóvoltából Sydneybe látogatott az együttes és a koncerten egy tizenéves lány Jessica Michalik szívrohamot kapott. A lányt nagy nehézségek árán sikerült kivinni csak a tömegből, és ahogy kijutottak a mentők rögtön elszállították Concord Kórházba ahol 5 nappal később meghalt. Jacqueline Milledge azért emelt vádat Fred ellen, mert nem állította le a koncertet amikkor  az őrjöngés a táncolók között kezdett veszélyessé válni a helyzet. "Sokkal felelősségteljesebben kellett volna viselkednie", mondta Milledge, "jóllehet megértem, hogy az előadás intenzitása miatt nehéz lett volna leállni"- mondja. Továbbá a biztonsági emberekkel szembeni "felgyújtó és sértő nyelvezet" használatával is vádolta az énekest, ami hátráltathatta a biztonságiak munkáját, amikor a sérülteket igyekeztek kimenekíteni a helyszínről. Kritika érte a szervezőket (Aaron Jackson-t,Will Pearce-t, Amar Tailor-t és Vivian Lees-t) mind a két fél felől, amiért képtelenek voltak felmérni a veszélyt.

Fred vallomástétele után Amerikába kellet repülnie, ahonnan webkamerán át követte a tárgyalást. Bejelentette, hogy csak akkor lépnek fel legközelebb Ausztráliában, ha ott a koncerteket képesek lesznek rendesen megszervezni. A koncert szervezőinek ügyvédjei  a bandára hárították a felelősséget, mert nem hagyták abba  a koncertet amikkor látták az incidenst (bár mindegyik hangszer elcsitult, csak Lethal nyomatta a zenét mert Fred kérte nyugtassa meg a közönséget csendes zenével).

Végül is  Fred bejelentette, "Senki sem nyerhet egy bírósági ügyben, ahol egy fiatal lány az életét vesztette"[…] "amikor rendesen fogják szabályozni ezt az iparágat, szívesen visszatérünk majd Ausztráliába".

Majd még ebben az évben megjelent a New Old Songs volt, amely 2001.dec.4-én debütált. Az album csak remixeket tartalmazott (a 16 számból mindjárt 5 My Way remix volt). Az albumon olyan nagynevű művészek szerepeltek, mint Timbaland, Dj Premier, The Neptunes , William Orbit vagy P Diddy. De a srácok is dolgoztak az albumon (annak ellenér hogy sokan azt hitték, hogy a karosszékből figyelik a többi művészt) így például Lethal megcsinálta a Counterfeit (Lethal Dose Extreme Guitar Mix)-et, Fred  Josh Abraham-al a Faith/Fame remixet , Wes pedig a borított készítette el.

Nemsokkal ezután Wes bejelentette, hogy kilép az együttesből. Ennek az oka az volt, hogy Fred és ő közte nőtt a feszültség. A média és a rajongók is nagy vérveszteségnek érezték Wes kilépését, őt ugyanis kreativitása és különcsége miatt egyaránt szerették. Az utolsó dal amit a banda (ebben a felállásban) együtt  csinált az a „Relax” volt.

Results May Vary (2002–2004)

Wes távózása után a banda egy ország méretű meghallgatást kezdett 2002. január 10.én amit „Put Your Guitar Where Your Mouth Is” neveztek el. 2002-ben Fred bejelentette, hogy szertné ha több ember lenne a bandában (köztük egy nő). Elkezdett terjengeni egy pletyka miszerint az LB aláíratott egy lapot a jelöltekkel arról, hogy amit a meghallgatáson eljátszanak [a gitáron] az azután a banda tulajdonát képezi. Mindegyik jelentkezőnek 1 percet adtak, hogy gitározzon és csak improvizálhattak.

2003.március 7.én a banda bejelentette, hogy fel fog lépni a World Wrestling Entertainment : WrestleMania XIX műsorán március 30.án (ez volt az első fellépésük 2 év alatt). És Fred ezt az üzenetet írta a banda honlapján „Ezen a hétvégén WrestleManian játsszuk. A gitároknál Head (a KoRnból) és Mike Smith (a Snotból) lesz”.Itt előadták a Crack Addict-et és a Rollin-t (amely a műsor főcím dala volt). Ezek után Fred azt mondta, hogy a „Crack Addict” szerepelni fog az új albumon (viszont később kiderült hogy mégsem ehelyett a banda mySpace oldalán találhattuk meg).Rá egy hónapra a banda hivatalos volt a Metallica tiszteletére rendezett MTV Icon : Metallica koncerten .Itt a srácok a Sanitariumot adták elő.

Eközben Fred sokat beszélt gitárosokkal és rapperekel hogy szerepeljenek az albumon. Köztük volt Rivers Cuomo (Weezer), Page Hamilton (Helmet), Al Jourgensen (Ministry), Head (Korn), Jay-Z, Bubba Sparxxx és Snoop Dogg. Végül Head megírta a „Build A Bridge” gitártémáját és Snoop a „Red Light-Green Light”-ban szerepelt.

Elkezdték készíteni a srácok az új lemezt. A hírek szerint több lehetőség is volt az album címére, pl. "Bipolar","Less Is More","Panty Sniffer","The Search for Teddy Swoes" és a "Fetus More".A felvételeknél a legnehezebb gondot egy gitáros hiánya okozta. Először Fred próbált gitározni majd (megint) rájött hogy ez nem neki való, ezután Sam próbálkozott de nála se klappolt valami majd megpróbálkoztak Elvis Baskette stúdiómérnökkel, így 15 demót vettek fel de Frednek ez sem tetszett. Majd elkezdtek tárgyalni Mike Smith-el , vele először rövid időre akartak szerződést kötni de Jimmy Iovinenal (az Interscope Records főnöke) való beszélgetés után hosszabb időre kötöttek Smithel szerződést. Az új lemez már szinte készen volt, amikor Fred úgy döntött, hogy új számokat vesznek fel Mike-al (10 darabot).Így került ki a végleges album 16 száma. Amik nem kerültek fel az albumra azok egy bootlegs albumon megtalálhatók (aminek Off The Record a címe)  

Végül is 2003.Szept. 23.án megjelent a srácok negyed stúdió albuma Results May Vary néven. Az album első helyen debütált a Billboard 200-as listán (igaz a lemezből 2008-ig csak 1 000 000 darab kelt el, de platina lemezt ért).

Az album sok kritikát kapott : mondjuk a Rolling Stones pozitívan értékelte az albumot de a Playlouder kibaszott szarnak nevezte és a Yahooo sem volt oda érte túlságosan. Az album első maxija az „Eat You Alive” lett amely szerepelt az összes rock listán. A második és egyben utolsó maxi a a „The Who” együttes „Behind Blue Eyes” című dalának az átdolgozása lett. Ezt a számot a tévék és a rádiók is előszeretettel nyomták. De voltak olyan számok is amelyek nem lettek megklipesítve de igen nagy sikert arattak. Ilyen például a „Bulid A Bridge” című szám (aminek a gitár témáját ugye Head írta) ami a WWE Survivor Serie főcímdala lett, míg az „Almost Over bekerült a Rock Top 40-be.

2003 nyarán a Metallica meghívta a bandát a Summer Sanitarium Tour-ra. Tette ezt annak ellenére, hogy még 2000 végén összevesztek a Napster miatt. A turné n olyan együttesek mellet léphettek fel mint a Deftones, Mudvayne és a Linkin Park.A Chicagói koncerten történt hogy amint fellépet Fred a színpadra a közönség elkezdte kiabálni hogy „Fuck Fred Durst”. A frontember a 6. szám után megunta ezt bedobta a mikrofont a közönségbe és lement a színpadról. 

2004.03.23.án a banda fellépet Budapesten a Sport Arénában.

The Unquestionable Trutht (Part 1), Greatest Hitz, és a szünet (2004–2008)

2004.Júliusában elkezdtek keringeni a pletykák arról hogy Wes Borland visszatér az együttesbe. Júl.8.án a banda honlapja egy hivatalos levélben közölte a rajongókkal hogy Wes Borland ismét a csapat tagja és hogy Londonba stúdióznak. Erről készültek fotók is,és egy videó a „The Truth”-ról amit a hivatalos oldalon meg lehetett tekinteni. 

A  banda visszatért a régi producerükhöz Ross Robinson-hoz és elkészítették vele a 7 számost The Unquestionable Trutht (Part 1) nevű EP-t. Az albumot megint nem az alap felállásban készítették el. John Otto-t magánügyi problémái miatt Wes lecseréltette Sammy Siegler-e (John csak a „The Channel-ben szerepelt).

Az EP végül 2005.május 3.án jelent meg és a 24. helyen nyitott a Billboard 200-as listán továbbá 37 000 db-ot adtak el belőle az első héten. Később kicsivel több mint 100 000 példány kelt el belő Amerikában. Mondjuk az albumot a megjelenése előtt sehol sem reklámozták és egy videó klip se készült az albumról. A kritikusoktól közepes értékelést kapott és nagyon hasonlítgatták a Rage Against the Machine EP-éhez.

2005. Nov.8án megjelent a Greatest Hitz amely tartalmazta a  banda legjobb számait. 2 szám szerepel a Three Dollar Bill , Yall’s-ról, 4 Significant Other-ről, 5 a C.S.A.T.H.D.F.W.-ről , 3 a Results May Varyról. Valamint 3 (eddig) kiadatlan számot a Why-t, a Lean On Me-t és a Home Sweet Home/Bittersweet Symphony-t (amely a The Verve – Bittersweet Symphony. és a  Mötley Crüe – H.S.H. egyfajta remixe) és előszeretettel játszottak a tévék/rádiók ebből a számból csinálták az eddigi utolsó kislemezt . Néhány országban plusz bónusz számként rárakták a lemezre a The Truth-ot. Ezenkívül készült még egy DVD-is amelyen (a Take A Look Around klipjén kívül amely szerepelt a lemezen) a videoklipek szerepelnek. De ez a lemez se hozta meg a várt eredményt a bevételek szempontjából. Fred eközben azt mondta hogy őt kényszeríttették hogy csinálja meg a lemezt és hogy ő neki semmi kedve nem volt ezt kiadni. A lemez is csak a 47. helyen debütált a listákon. Wes Borland kijelentette, hogy a cd egy darab szar és csak kidobott pénz volt.

Wes ekkora kezdet inkább saját bandájával foglalkozni, mint a Bizkittel. És elkezdődött az üzengetés Fred és Wes között. Ekkor alapult a Black Light Burns , csak nekik lemezszerződésük nem volt ezért visszatért az LB-hez a lemeze promozásához aminek a Cruel Melody nevet adta. A lemez enyhe "Nine Inch Nails" beütéssel rendelkezik és nem lett belőle világra szóló siker (mint a többi Wes szóló projectből sem) amire persze azt mondta nem fontos az eladott lemezek száma. Ezek után Wes egyre többet hangoztatta hogy nem szeretett a Bizkitben lenni és gyalázta az együttest , az első album óta nem szerette azt a zenét amit a banda csinált és csak a koncertek miatt maradt ott. Ennek negatív lett a fogadtatása, mert ezzel promozta saját albumát.

A többi tag is elkezdett a saját dolgával foglakozni: Sam egy kis bandának segített, John elment elvonóra, majd dobleckéket adott és emellett elkezdett rapelni.   DJ Lethal dolgozott saját illetve a "La Coka Nostra" Dj-e lett mely gyakorlatilag a House Of Pain csak 3 emberrel kiegészülve (tehát 6-an voltak). Fred pedig elkezdett filmezni. Először a "Revelations" sorozat 3. részében szerepelt majd a "Lélekszám 436"-ba (egy  misztikus thriller) kapott nagyobb szerepet. Ezután elkezdett filmeket rendezni (mivel az LB klippek nagy részét ő rendezte már volt benne gyakorlata). Első filmje az "Education of Charlie Banks. Ez a kis független film a Tribeca Film Fesztiválon díjat is nyert, és imdb-n is 7,6 ponton áll és komoly elismeréseket kapott. Második filmje a "The Longshots" amelyben Ice Cube is szerepel. De ez a film nem szerepelt nagy sikerrel, és végül 2008-ban szerepelt a Dr. House 4. évadanák utolsó 2 részében, ahol egy pultost játszott. Még 2007-ben nagyon megorroltak a fanok Fredre mert azt írta nekik: "Ez a ti évetek! Idén visszatérünk" aztán nem lett ebben az évben semmi.

A srácok magukra találnak (2008-2009)

2008-ban Wes belépett Marilyn Mansonhoz, de ez azért volt érdekes, mert Wes azért lépett ki a bizkitből, mert úgy találta, hogy Fred elnyomta őt. Manson még nála is nagyobb zsarnok, így hát nem is volt túl sokáig MM-nél Borland.

Mivel a kiadó is a pénzből él, megjelent a Rock Im Park 2001 DVD 2008. március 31.én. Ez volt ez egyik utolsó koncert, ahol a banda az alap felállásban játszott, továbbá ebben az évben 2008.Júl.15.én megjelent az Universal UK-nál a „The Collected”, amely egy Greatest Hitz 2.0-nak felel meg

2008 végén Sam elmondta, hogy a banda az új albumon dolgozik, de még csak a korai szakaszban vannak.

2008 közepén elkezdtek terjengeni olyan hírek h a banda egy visszatérő körutat fog szervezni (ezt később hivatalosan is megerősítették). A tagokkal való beszélgetések során azt lehettet következtetni, hogy az új gitáros személy nem más, mint Terry Balsamo. Közben a tagok elkezdtek éledezni Twitteren.Lethal barátunk és még Wes is regisztrált és egyre kezdett valószínűbbnek lenni az hogy mégsem Balsamo lesz a gitáros hanem Wes Borland.  

Sam és John ezután elkezdet blogolni és minden pénteken írtak egy bejegyzést és csatoltak hozzá képeket is. Kicsivel később Fred írt egy hosszabb bejegyzést. Elkezdett terjengeni a hír hogy a banda fel fog lépni a Download és a Rock Am Ring fesztiválon is. Ezt később visszavonták, végül pedig újramegerősítették.

                        2009.február 11.e nagy nap a Limp Bizkit történetében. A banda bejelentette, hogy visszatér, ráadásul az eredeti felállásban. Egy nyilatkozatott adott ki  Fred és Wes:

„Megegyeztünk, hogy sokkal jobban undorít minket a populáris zene jelenlegi állapota, mint egymás feje. Annak ellenére, hogy külön utakon járunk, rájöttünk, hogy azt az egyedülálló energiát, amit ez az öt ember nyújt, nem lehet máshol megtalálni. Ezért alakul újjá a Limp Bizkit.”

Továbbá megerősítették a koncert körutat amelyen fellép többek között Sopronban a Volt fesztiválon. 

Először úgy tudtuk Wes csak a turné ideje alatt lesz megint a bandában (ezért a média volt a felelős) majd végül kiderült, hogy a turné + új album és majd utána kiderül, hogy mi lesz. A banda elkezdet gyakorolni. Ezt rögzítették is, majd felrakták a netre ezeket a videókat. Az első két videó a Break Stuff és a Boiler volt (ami azért érdekes mert eddig egy turnén se játszották), a turné neve pedig Unicorns N Rainbows Tour 2009 lett.

Februárban megtudtuk miért került ki a bandából Mike (Sam mondtal el végül) :"Mike-al egyszerűen nem jött össze. Imádtuk, nagyon nagyon jó gitáros és jó volt az összhang. Aztán amikor vége lett a turnénak és visszamentünk a stúdióba, hogy új számokat vegyünk fel,  egyszerűen nem volt ott, nem akarta. Fizikailag nem volt ott, nem volt gitáros. Ő csak igazából turnézni szeretett volna és egy új album már sok volt neki. Nekünk kellett az új lemez így szétváltak útjaink."

2009. május 20-án Rigában (Lettország) megvolt a nagy visszatérő koncert, amire mindenki várt, és várjuk a további fontos eseményeket