Linkin Park : Meteora
2010.04.05. 17:16
A "Foreword” csak egy intro. Ha tudjátok mi az a Foley munka, ez az első kísérletem benne. Gyakorlatilag zajokból áll, amiket a stúdióban csináltam miközben dolgokat törtem össze. Volt egy CD-íróm a gépben, ami leginkább csak bénázott az írási folyamatok alatt. Sok fejfájást okozott nekem és Chesternek. A CD-írás, aminek pár percbe kellett volna telnie, 20-30 percig, néha akár egy óráig is eltartott. Nagyon idegesített a dolog. Tehát a kiszereltem azzal a tudattal hogy össze fogom zúzni, és pontosan ezt is tettem. Összetörtem baseballütővel egy fémasztalon.
(magyarázat: a Foley munkák alatt különféle háttérzajok készítését értjük, pl. verekedős jelenetekben a dinnyetörős hangok is ilyennek számítanak. Az egész Jack Foleyról kapta a nevét, aki még a némafilmes korszakban készített háttérhangokat Hollywoodban)
02. "Don't Stay"
Ez a szám először egy spanyolos stílusú gitárrésszel indult. Mikor először meghallottam, valami latin tánczenére emlékeztetett engem. Ez adott nekem egy ötletet, aztán Braddel elkezdtünk dolgozni rajta. Végül Brad előállt a végleges dologgal, amit ti is hallotok az albumon. Azt szeretem a számban, hogy elég keményre íródott. Van benne egy érdekes erő, a spanyolos gitár pedig eltűnt. Bár abból indult ki, de egész más érzése lett az egésznek. Szerintem ez egy jó szám. Nagyon jó lesz élőben játszani. Eléggé energikus.
03. "Somewhere I Belong"
A "Somewhere I Belong" az első kislemez. Egy érdekes sample-el kezdődött. Ez az első dolog, amit meghallasz a számban. Ez a sample úgy hangzik mintha szintetizátoron lenne játszva, de igazából egy gitárdallam amit Chester játszott.
Ez jól mutatja a dolgok evolúcióját. A gitár amit Chester játszott, jó volt, de túlságosan akusztikus gitár hangzása volt. Tehát megfordítottuk és megeffekteztük. Négy részre vágtam, és 1-2-3-4 helyett 4-3-2-1 sorrendbe raktam a részeket. Szóval számítógépes manipulálással lett azzá, amit most hallhattok. Egyébként egy régebbi változatát hallhatjátok a Frat Party-n is, ami úgy egy éve jött ki. A DVD vége felé van egy korábbi verzió, ami nagyjából megmutatja, hogy hogyan hangzott a második fázisban, még mielőtt elnyerte volna a végleges formáját.
A másik különleges dolog, hogy ez a szám a legelső alkalom, amikor valamennyire optimista dalszövegeket hallotok tőlünk. Azt hiszem ez az album szövegileg egy kicsit öregebb, egy kicsit felnőttebb mint az első. Arról az albumról sok számot még 18-19 évesen írtunk. Most, 25 évesen egy kicsit máshogy látom a dolgokat. Ennek nem sok köze van ahhoz, hogy milyen sikeresek lettünk az első albummal, de ahhoz már annál több, hogy sokat láttunk a világból, és hogy egyáltalán öregebbek lettünk. De még így is hallani fogjátok hogy az egész album ugyanolyan kemény, melodikus és dinamikus hangzású, mint ami ránk jellemző, csak egy kicsit előrébbléptünk.
04. "Lying From You"
Ezt a számot más bandáknak lehetetlen lesz eljátszani, Chester olyan keményen énekel benne. Szerintem ez a szám nagyszerűen sikerült neki. Nagyon büszkék vagyunk rá. Itt is van egy kis szintetizátoros rész, ez a sample az a szám elején. Ezt a számot is nagyon jó lesz élőben játszani. És ugyanezt mondhatom az utána következőről is.
A "Lying From You" valaki magunktól ellökéséről szól. Arról, hogy hazudunk valakinek, csakhogy mérges legyen ránk és ne akarjon velünk lenni. Az én részem a számban nem erről szól, de tudom, hogy ha az emberek negatívan kezdenek érezni valaki más felé, akkor maguktól adódóan elkezdenek olyan dolgokat csinálni, amitől az illető nem akar majd velük lenni. Ez egy tudatalatti reakció. Ez így vagy barátságokban, ez így van párkapcsolatokban – és az emberek mindkét esetben megcsinálják.
05. "Hit The Floor"
A "Hit The Floor" azokról az emberekről szól akik lenézik a többeket. Azokról az emberekről, akik másokon átlépve kerülnek a csúcsra és úgy tesznek, mintha legyőzhetetlenek lennének, pedig mindenki tudja, hogy nem lehetnek örökké azok. Nem taposhatsz el másokat, csak hogy oda juss ahova akarsz, mert a végén vissza fog ütni
06. "Easier To Run"
A következő számban, az "Easier To Run"-ban Rob egyszerűen legyilkolja a dobokat. Ez a kedvenc számom tőle. Hallgatod a számot és élvezed meg minden, de ha kicsit a háttérbe hallgatsz és csak a dobokat figyeled, elég összetett dolgokat játszik. Egy olyan dobos, akinek még csak pár éves gyakorlata van, nem tudná eljátszani ezt a számot. Nagyon örülök Robnak ebben a számban. Nagyon jól csinálta.
Szövegileg egyfajta menekülésről szól. Ez egy elég ismerős téma nekem és sok embernek a világban. Ha ez nem így lenne, a mozijegy-eladások sem lennének ilyen magasak. Az emberek elmennek otthonról és mindenfélét csinálnak, csak hogy eltávolodjanak az életüktől. Erről a témáról elmélkedünk a számban, hogy könnyebb elfutni a problémák elől mint szembenézni velük. A szövegek elég hamar összejöttek, ami jó dolog. Szinte varázslatnak érezzük, mikor egy dal szövege pár nap alatt összeáll. Nagyon különleges érzés.
És érdekes, hogy sok számot Chesterrel ketten írunk, és nem ugyanaz az életünk, egész más dolgokról beszélünk, de mikor összekerülnek egy számban, egy történetté válnak.
* Ennek a számnak a szerkezete leginkább a Crawlingéhoz haonlít.
07. "Faint"
A "Faint" egy jó szám. Brad írta a gitár részét, és eredetileg azt hiszem 70 beat/perc sebességre, vagy valami ilyesmire gondolt, már nem tudom a pontos számot. Még az Ozzfesten találta ki. Én 140 bpm sebességűre csináltam hozzá a dob részeket. Elõször vitatkozott velem emiatt, de megmondtam neki, "Tudom hogyan akartad, de így is működni fog." Mikor először meghallotta, teljesen megváltozott a véleménye. Mikor én először hallottam a gitárt, valami egész mást hallottam benne, mint ő, és ezért jött ki így.
A szöveget most nem részletezném. A "Faint" csak egy munkacím volt amit aztán meg akartunk tartani. Nem is tudom mi lett volna a rendes címe, de nem az lett. Maga a szó nem is szerepel a számban.
08. "Figure.09"
A "Figure.09" egy újabb olyan szám, amit nagyon jó lesz élőben játszani. Egy nagyon hangos szám. Az első hang amit meghallasz, valami konga dobnak vagy ilyesminek tűnik. Igazából Joe az amint éppen a keverőpultját ütögeti, egy kis torzítással. Ez a torzítás adja meg ezt a dob-féle hangot mikor éppen leüti a tűt és a lemezt. Szóval ezt a kis ütemet egyszerűen a lemezei ütögetésével csinálta, ami nagyon érdekes. Azt hiszem ez is egy olyan dolog, ami remekül mutatja, merre tart Joe. Nagyon kreatív dolgokat csinál a keverőpultjával, nem korlátozza magát csak scratchelésre és sample-k bejátszására.
09. "Breaking The Habit"
A "Breaking The Habit" egy nagyon különleges szám. Sok embernek az eltérő hangzásával fog kitűnni. Egyértelműen Linkin Park, de vannak benne vonósok és zongora is. A szám igazából egy instrumentális számnak készült, ami tíz perces lett volna. A többiek győztek meg arról, hogy csináljunk belőle egy teljes számot versszakokkal, refrénnel meg mindennel, és írjunk hozzá szöveget. Úgy öt éve próbáltam írni egy másik számot, de soha nem jött össze. Vagy 20-szor megpróbáltam, de soha nem működött, mert mindig túl sötét és melodramatikus lett, és végül mindig kidobtam. Mikor megpróbáltam erre a számra is megírni, és két óra alatt befejeztem, el sem tudtam hinni. Úgy értem, ezt a számot öt éve próbáltam megírni, aztán most mindössze két óra alatt sikerült. Fantasztikus volt. Végre összejött, és ennek nagyon örülök. Sok minden miatt büszke vagyok erre a számra. Nagyon sokat dolgoztam rajta, a beat-től kezdve a vonósokon és a zongorán át a szövegig, és a srácok igazán támogattak ebben. Sok javaslatot és építő kritikát kaptam, és ezért jött ki nekem ennyire jól. Nyugodtan mondhatom, hogy szeretem ezt a számot, mivel nagyon sokat én írtam belőle. Ez egy nagyon erőteljes szám. Chester teljesítménye az egyik legjobb amit tőle hallhatunk.
Szövegileg nagyjából arról szól, hogy elszöksz azon dolgok elől, amiket nem szeretsz. Nagyon nagy méretekben írja le az ilyen helyzeteket. Általában annyi időt fordítunk a szövegeink megírására, hogy párbeszédben nem lehet is jobban elmagyarázni, mint ahogyan a dalszövegben vannak. Ahogy itt ülök és próbálom elmagyarázni miről szól a szám, az éppen most pattan ki a fejemből, miközben magát a számot öt évbe került megírni. Szóval akármit is mondok, a dalszöveg magyarázza meg magát a legpontosabban, hogy miről is szól.
10. "From The Inside"
A "From The Inside" Phoenix egyik gitárötletével kezdődött. Minden számunk 4/4 ütemben van, legalábbis az összes, amit eddig kiadtunk. Én még régebben próbáltam néhány dolgot 3/4-ben, 6/8-ban és 7/8-ban. Phoenix nagyon szeretett volna csinálni egy számot 6/8-ban, és ezt egy olyan módon hozta össze, amin egyértelműen tovább lehetett dolgozni. Meghallottuk és tudtuk hogy működni fog. Ő úgy érezte, valami még hiányzik. Itt jött Brad a képbe. Mindannyian nyitottak vagyunk egymás segítsége felé, például bizonyos részek újraírása, meg ilyenek felé. Nem mindig történik így, de ha valakinek van egy ötlete, akkor meghallgatjuk. Phoenix azt mondta, "Figyelj Brad, fogd ezt a gitár részt és csinálj vele valamit, mert majdnem ott van, csak nem teljesen helyes." Brad pedig hirtelen hozzáadta ezt a majdnem 4/4 stílusú dolgot a 6/8-os versszakhoz, ami teljesen összehozta a számot, és érezni lehet rajta hogy egy Linkin Park szám. Végül, mikor a szövegekre került a sor, Chester gond nélkül megírta a részét a versszakokba. Nekem viszont nem volt referenciám 6/8-os rappelésre. Talán összesen három vagy négy szám van, amelyben valakik 3/4 vagy 6/8 ütemben rappeltek, és nem tetszett ahogyan csinálták. Hallottam őket, és inkább saját valami saját dolgot akartam csinálni. Mire eljutottam odáig, ami az albumon hallható, kipróbáltam vagy tíz különböző dolgot, és rájöttem, melyik működik és melyik nem. Sok időbe telt eddig eljutni, de már tudom, mit szeretek és mit nem szeretek csinálni 6/8 ütemre. A következő kihívás a 7/8 lesz. Nem is tudom, valahogy úgy mint egy Tool vagy egy Mudvayne szám.
A dalszöveg megértését ismét az azt olvasó vagy hallgató személyre hagynám, mivel a szám elég nyitott különbözőképpen való értelmezésekre.
11. "Nobody's Listening"
A "Nobody's Listening" egy inkább hip-hop stílusú szám. A beat és a sample-k alkotják a szám gerincét, és mint mindig, ezeket most is magunk csináltuk. Mikor a "sample" szót használom, azt nem úgy értem hogy valaki mástól vettük át. Mindig mi magunk csináljuk őket, mert úgy egyszerűen sokkal eredetibb. Sokkal büszkébb lehetek egy olyan részre amit én írtam, mint egy olyanra amit egy másik számból vettem át. Ez az érdekes hang, amit csináltunk, egy japán fuvolának hangzik. Igazából szintetizátor, meg egy pár lihegő hang, egy kis zongora, meg dob, de legnagyobbrészt szintetizátor. Olyan, mint egy igazi hip-hop szám. A nagy kihívás az volt, hogy valahogyan beleillesszük az album egészébe. Úgy éreztük, hogy ez a szám olyan mint egy sziget. Nem kapcsolódik a szárazföldhöz, az album többi részéhez. Rájöttünk, hogy a híd közöttük egy kis gitár lehetne, egy kicsit másképp játszva. Brad játssza ezt a gitárrészt, a refrén alatt, tompítva.
12. "Session"
A "Session" egy instrumentális szám. Én csináltam a beat-jét, Joe pedig a scratchelést. Aztán Braddel számítógépen manipuláltuk Joe scratchelését. Olyan effekteket raktunk rá amitől élőben gyakorlatilag lehetetlen lejátszani. Egy zongora és egy dobütemmel kezdődik. Aztán a dobütem kezd kicsit szétesni, aztán a zongora is, és utána jön be a gitár. Ez a folyamat végül zenei káoszhoz vezet, majd két és fél perccel később úgy végződik, mintha ledobna egy szikláról.
13. "Numb"
Az utolsó szám, a "Numb" egy jó kis billentyűs dallammal kezdődik. Szerintem jó volt befejező számnak tenni, mert egész jól összegzi az egész albumot. Könnyen felismerhető benne a hangzásunk. Linkin Park számnak hangzik, de benne van az a Meteorás hangulat. Talán kifejezhetném magam jobban is...mikor meghallod, könnyen felismered hogy ez egy Linkin Park szám, de egyértelműen a Meteoráról való. Egyértelműen az újabb számok közé tartozik, a hangzása és a szövege alapján is. Nagyjából arról szól, amikor már nem érzel semmit és nem érdekel semmi. Mint valami kiüresedés vagy ilyesmi, ami elég vicces, mert nagyjából így éreztünk tavaly, a turné befejezése után.