Limp Bizkit - Gold Cobra

2011.06.30. 19:10

2 éve mikor a zenekar bejelentette hogy, visszatér és már rendezi a "Come Back" turnéját (amikor 2009-ben Sopronba is eljöttek) ,valamit az új lemez felvételeivel is elég jól haladnak,mindenki örült mint majom a farkának. Aztán lezajlott a turné, vártuk a híreket az albumról (azt vagy még/már írták a szövegeket,vagy mixeltek) de sehogy sem lett semmi a beígért lemezből, egészen 2010 nyaráig mikor kirakták a zenekar honlapjára a Why Try-t aztán rá "nemsokra" jött a Walking Away is. Megint csend lett egy ideig majd jött néhány rövid videó a stúdióból, meg Fred mutatott néhány számot chaten. Aztán elérkeztünk 2011 márciusáig és végre bejelentették a lemez megjelenés időpontját: jún 7.. De ahogy azt már megszokhattuk megint csúszott a megjelenés egészen jún 27.ig.(A megjelenés előtti héten szokás szerint az album fel is került a netre).

Nos nézzük a számokat : 

Introbra : Sztem egy semmitmondó intro,idegtépő csak. (kb olyan mint a Slipknot intrói)

Bring It Back : Az agresszív gitár tetszik benne ,de Frednek ez az érdekes hangú rappelése annyira már nem.A dalt a hallgatható kategóriába sorolnám.

Gold Cobra: A címadó dal első hallásra még annyira nem fogott meg de, aztán...Szerintem az album egyik húzó dala.

Shark Attack : Laza rappelős szám,igazi Starfish feeling. Party dal a javából.

Get a Life : Visszafogottabb rappelős szám a refrénig. Igazándiból ennek a számnak csak a refrénje tetszik,de az nagyon, marhára bejön ez üvöltözös refrén.Az átvezetőt meg simán ki lehetett volna hagyni...

Shotgun : Ez az a szám ami elsőre sem jött be és a véleményem azóta sem változott róla. Ez is olyan hallgatható szám mint, a Bring it Back. (De egész jó benne ez a puska pufogtatás :P )

Douchebag: Jön a szokásos Borland riff és ráépített Fred rap. Ez a szám egész jó,bár nekem olyan Fred rappje mintha felvétel közbe találta volna ki. (Lehet szerintetek faxságot beszélek de, nekem olyan freestyle-osak a versek)

Walking Away: Ez a legjobb szám az albumról. A felépítése is elég tetszetős, a rappen sincs semmi kifogásolni való és a gitár egyenesen csodálatos (Wes szólójával együtt). Sajnos élőben ez a szám annyira nem müködő :( . Azt kell mondanom egyébként hogy, a szám első verziója/mixelése jobbra sikeredett mint a végleges verzió,szóval én maradok az "original " számnál :P    

Loser : Az album legrosszabb száma, nekem kifejezetten nem tetszik.Első hallgatásnál az elején még valami faxára vártam (köszönhetően a My Way-es pengetésnek),de aztán jött a nagy semmi...

Autotunage: Egyálalán nem tetszik, kicsit olyan funky-s beütése van a számnak.

90.2.10 : Kicsit nekem olyan az elején a gitár mint a Metallicának a My Apocalypse intrója. Ez is ilyen party hangulatú dal,nekem ez sem jött be igazán.

Why Try: A Cobra/Walking duó mellett a legjobb szám az albumon,elsőre nekem kicsit fura volt,de pár hallgatás után nagyon megtetszett. Talán ez az album legpörgősebb dala,élőben kiváló nyitásnak.Ebbe a számba is kicsit belenyúltak újramixelés során (de annyira talán nem mint a Walking Away-be).

Killer in You :Ez sem nyerte el túlzottan a tetszésemet,nem is nagyon tudok róla beszélni.

Bónusz dalok :

Back Porch : Ez olyan semmilyen szám ,beszélni sem tudok róla nagyon és tetszeni sem tetszik.

My Own Cobain : Ez egy RMV beütésű dal, nem nagyon fogott meg, ez egy visszafogottabb szám.

Angels : Enyhén van Results May Vary beütése, 1000% hogy, még az RMV időszakban írták mert mind zeneileg,mind szövegileg kilóg az album többi dala közül. Ez szám egy könnyen emészthető pop-dalra hasonlít és egész dallamos.

Middle Finger :Számomra az album legnagyobb csalódása,mert amikor megláttam a címét azt hittem valami faxa metálos zúzos/ódaszólogatós szám lesz. Erre kaptunk egy ilyen underground rappes vmi xy nevű emberkés rap számot. Hát erre azt tudom mondani hogy: "Middle fingers in the fuckin air!" De még mindig jobb mint, a Red Light/Green Light

Los Angeles : Annyira nem rossz szám, ez is elmegy,a refrén egész jó.

Az album borítóról hadd mondja még el annyit, hogy amikor az elsőt megkaptuk az sem nyerte el a tetszésemet,de az idő előrehaladtával megszoktam, és mire megszoktam volna megkaptuk ezt az újat,evvel még annyira se vagyok kibékülve mint az előzővel,de hát ez legyen a legnagyobb bajom.

Az album összességében elmegy,annak nagyon örülök hogy, a srácok hozták magukat a kellő mennyiségben megújultak,de nem vágták sutba a múltjukat (mint egyesek...) Az album nálam összességében nézve  az 5 pontból 3,5-öt ért el.

 

 

A Linkin Park-ról

2011.01.10. 21:32

Napjaink egyik legsikeresebb zenekara a Los Angeles-i Linkin park sikerességének legfőbb kulcsa az, hogy több zenei stílust is magába tömörít a zenéjük (mint pl. rock, hip-hop, elektronikus zene).Az 1996-os megalakulásuk óta 50 milliónál több albumot  sikerült eladniuk, eközben 2 Grammy díjat is megnyertek . Meghatározó sikert a bemutatkozó albumukkal értek el („Hybrid Theory”,) amit a „Meteora” követett, mely egyébként folytatta a siker történetet (miközben az album felkerült a Billboard 200-as listájára 2003-ban),majd folytatták turnéjukat és jótékonykodásukat a Föld minden pontján .A következő albumuk új stílusok felé nyitott („Minutes To Midnight”), amely 2007-ben a megjelenés hetében  a 3. legjobban fogyó lemez volt  . Ezenkívül a banda sokat dolgozott együtt más előadókkal is (főleg rapperekkel mint pl. Jay-Z)  ezeknek az együttműködéseknek az eredménye a Reanimation és a Collison Course.

Korai évek (1996-1999) – Xero,Hybrid Theory

Brad és Mike a kilencvenes évek közepén az Agoura Hills-i középiskolába jártak, ahol kipattant a  fejükből egy ötlet, miszerint alapítanak egy bandát mely ötvözi kedvenc stílusukat : Brad a rock,- Mike pedig a hip-hop oldalt képviselte, majd beszervezték maguk mellé Rob Bourdont dobosnak (Rob már játszott előtte is együtt Braddel a Relative Degree bandában). Mike grafikus szakon a  Pasadena-i Art College of Design-ban tanult tovább, ahol megismerkedett Joe Hahnnal  illusztrátor szakos DJ-vel aki iskola mellett speciális effekteket gyártott a Major Motion Pictures számára. Ő lett a legújabb  tag. Brad  az UCLA-ra ment továbbtanulni, ahol a szobatársa Dave Farrell a The Snaxnek, (később Tasty Snax) basszergitárosa volt ,majd Brad felkérte ,hogy lépjen be a Xeroba, majd Mark Wakefield-el (egy Agourai srác) kiegészülve 1996 végén összeállt a végleges Xero.

Bár korlátozott erőforrással, de a srácok elkezdtek dalokat felvenni és termelni Mike házi stúdióján belül, majd kiadtak 1997-ben egy demókazettát. A számok közelebb álltak a hip-hop-hoz mint az újabb számok  . Főleg barátok, ismerősök előtt léptek fel ,majd 1997.07.11.én adták első nagyobb koncertjüket a  Los Angeles-i Whiskyben ahol az akkor még szintén ismeretlen  System Of A Downnal (nekik volt az előzenekaruk a Xero) éw az SX 10-vel léptek fel (jegy a koncertről).Itt figyelt fel rájuk Jeff Blue , a Zomba Music egyik embere, aki rögtön szerződést is kötött velük. A fiúk innentől kezdve nagyon komolyan vették a zenélést de továbbra se tudtak bekerülni egy nagy kiadóhoz se, ezért a feszültség és a csalódottság a bandán belül nőtt. Ezek után Mark kiszállt a bandából (egy ideig még énekléssel foglalkozott, majd a Taproot Managere lett), majd Phoenix is otthagyta a bandát egy időre, hogy turnézzon a másik bandájával a keresztény punkot játszó Tasty Snaxel (helyére Kyle Christner került).

Ezután jelentős időt fordítottak Wakefield helyettesének keresésére.A Xero válogatást tartott de senki nem volt megfelelő a bandának. Eközben Chester Bennington egy Phoenix-i, Arizonai srác (aki a Grey Daze együttes énekese volt amelynek akkoriban egyre jobban kezdtek alakulni a dolgai) Jeff Blue-n keresztül hallott a bandáról, aki elküldte őt a csapathoz 1999-ben és annyi lehetőséget látott bennük, hogy a saját szülinapi partijáról elment egy stúdióba , hogy felénekelje a demó saját változatát. Ezután felhívta Mike-ot, a telefonon lejátszotta neki a felvételt, és két nap múlva már úton is volt L.A.-be, a Xero próbatermébe.

 A meghallgatáson könnyedén bekerült a bandába,(állítólag annyira jól énekelt hogy egy másik, még sorban álló énekes inkább hazament mikor meghallotta Chestert), egyedülálló éneklő stílusa miatt lett  a pályázok közt befutó.

A banda ezek után változtatta a nevét Xero-ról Hybrid Theory-ra és az új énekessel gőzerővel láttak neki az újabb számok írásának (a srácok több koncerten is elmondták hogy ezek közül az And One volt az első), aminek eredménye a Hybrid Theory EP lett.

Közben számos kiadóval megpróbáltak leszerződni, de mivel nem sikerült, segítséget kértek Jeff Blue-tól aki sikeresen nyélbe ütött egy üzletet a Warner Brotherssel (többszöri visszautasítás után) végül 1999 végén, 2000 elején. Azonban nevet kellett változtatniuk, mivel egy angol banda már lefoglalta a Hybrid nevet. A srácok végül a Santa Monica-i Lincoln Park után Linkin Park-nak nevezték el magukat.(Az ötlet Chester-től származott, mert gyakorlás után mindig a Linkoln Park-on keresztül ment haza. A fiúknak is tetszett a dolog, de megváltoztatták a szó végét, mert akkor még nem tudták kifizetni a linkolnpark.com címet az Interneten. Ugyanakkor azt gondolják, ez tök poén, hisz annyi Linkoln Park van a világon, hogy az emberek, akiknek játszanak, azt hiszik, hogy helyi bandával van dolguk). Ekkortájt a banda megismerkedett Don Gilmore producerrel, és nekiláttak az első nagylemez elkészítésének. 

Hybrid Theory (2000 – 2002)

A Linkin Park október 24-én megjelentette a Hybrid Theoryt amiből már abban az évben (2000-ben) 4.8 millió lemezt adtak el  és (2001 legkelendőbb albuma is lett).A lemez sikerét olyan kislemezek növelték mint a „Crawling”,a „One Step Closer”,”Papercut” és az „In The End”.Több szám szerepelt olyan filmekben mint például a Dracula 2000,Little Nickey (magyarul Sátánka – pokoli poronty) vagy a Valentine. A Hybrid Theory háromszor volt Grammy díjra jelölve (legjobb előadó, legjobb rock album és a legjobb rock előadás kategória a Crawlingért). Az MTV díjátadóján megkaphatta az együttes a Legjobb Rock Video és a Legjobb Rendezés díjat az In the End-ért.

Novemberben pedig visszatért a korábbi basszeros Dave „Phoenix” Farrell,nem sokkal később pedig megalakult a hivatalos rajongói klub, a Linkin Park Underground, amibe azóta fanok ezrei léptek be. Az LPU különlegessége más bandák rajongói klubjaihoz képest, hogy a tagok minden évben kapnak egy új CD-t, rajta korábban kiadatlan számokkal és koncertfelvételekkel.

A 2001-es évet a csapat teljes egészében végigturnézta, Európa mellett eljutottak Ausztráliába és Japánba is. Ezek mellett Linkin Park sok felhívást kapott nagyobbnál-nagyobb fesztiválokra és turnékra.Ekkor léptek fel az Ozzfesten, Family Values Touron és a KROQ Almost Acoustic Christmas-on majd elinditották saját turnéjukat Project Revolution néven. Első PR turnéjukon Dj Z-Trip,Adema és a Cypress Hill kísérte el őket.2002-ig több mint 320 koncerten volt jelen a banda. Ezeknek a koncerteknek a tapasztalatairól és előadássiról szól az együttes első DVD-je a „Frat Party At The Pankake Festival” ami 2001 Novemberében jelent meg.

2002 januárjában a banda az X-ecutioners nevű New York-i DJ csapattal közösen elkészítette az It’s Going Down című számot, mely stílusában a régi Xero számokra emlékeztet. Ez után még 3 hónap koncerteztek , majd a visszavonultak a stúdióba melynek eredménye a 2002.Júliusában megjelent a Reanimation mely tartalmazta a Hybrid Theory,My December és a High Voltage remixeit is plusz még egy pár újabb számot is. Az albumon főleg underground együttesek dolgoztak de feltűnik az albumon pár híresebb énekes is (pl.Aaron Lewis a Staind-ból,Jon Davis a Korn-ból és Black Thought a The Roots-ból. Az album producere Mike volt és bár az eredmény kitűnő lett, (a Biliboard listáján a 2. lett és a bemutatkozás hetében máris 270 000 darabot adtak el belőle)az album mégis némileg megosztotta a rajongókat, néhányan kifogásolták az új számok helyett remixek kiadásának ötletét.

Meteora (2003 – 2004)

Hybrid Theory és Reanimation sikerét követően Linkin Park jelentős mennyiségű időt töltött, turnézással az Egyesült Államok körül. A banda elkezdett új anyagon dolgozni a telített időbeosztásuk közepette, és még abban a kevés szabadidejükben is turnébuszuk stúdiójában dolgoztak. A fiúk hivatalosan 2002 decemberében hivatalosan bejelentették hogy egy új albumon dolgoznak amit a görög Meteorák ihlettek .Linkin Park második albuma 2003. március 25-én debütált és azonnal az egész világon a toplisták élén nyitott (#1 az USA-ban és Angliában, #2 Ausztráliában.) A csapat a népszerűsítést februárban a Somewhere I Belong c. kislemez mellett egy kisebb klubturnéval kezdte, ami Nyugat-Európában indult és Los Angelesben ért véget az album megjelenésének napján, március 24.-25.-én

A Meteorából mindjárt az első héten 800 000 darabot adtak el és első helyen nyitott a Billboard listán és bár összességében nem tudta megismételni a Hybrid Theory sikerét, de még így is rövid időn belül többszörös platinalemez lett és 2003 3. legkelendőbb albuma.  Az albumról 4 kislemez jelent meg a „Somwhere I Belong” -”Faint”és a „Numb” amelyeket igen sokszor játszottak a rádiók. A „Meteorából 2003 októberéig 3 000 000 darabot adtak el. 

Az album sikere megengedte a Linkin Parknak hogy a 2. Project Revolution túrára olyan előadókat hívjon meg mint a Mudvayne,Blindside és Xzibit. A turné végeztével azonban Chester megbetegedett, és emiatt a banda lemondani kényszerült az összes júniusi Európai fesztiválfellépést. Majd az együttest meghívta a Metallica a Summer Sanitarium Tour-ra  ahol fellépet még a Limp Bizkit és a Deftones. Ezen az amerikai körúton lett felvéve a Live In Texas album (amit a turné a Houston-i és Dallas-i állomásán vettek fel és csak 2004.ben adtak ki). A Sanitarium után ősszel egy világkörüli turné következett, amit télen az USA-ban folytattak, majd rövidebb szünet következett.. 2004-ben a banda elindította a világ körül a Meteora World Tour-t amelyen a Hoobastank, a P.O.D és a Story Of The Year lett meghívva.

Ezalatt készült el Mr. Hahn rendezésében a Meteora utolsó klipje, a japán anime-stílusú Breaking The Habit, amivel a banda újabb hatalmas sikereket ért el .

De ugyanúgy megtartották a Project Revolution-t is amelyen az eddigi legnagyobb nevek vettek részt: Korn,Snoop Dog,The Used és a Lees Than Jake. Nyáron néhány Európai és távol-keleti koncert után a csapat az MTV szervezésében öszeállt Jay-Z-vel, és egy közös mash-up albumot készítettek vele aminek a címe Collision Course lett.,amit a Hollywood-i Roxy-ban mutattak be. Ezután elindult az eddigi legnagyszabásúbb turné, a Projekt Revolution 2004, aminek befejeztével a csapat egy időre visszavonult.

A Meteora számos díjat megnyert. Az együttes megnyerte az MTV Legjobb Rock Video díját (Somewhere I Belong) és a Közönségdíjat is (Breaking the Habit). Megnyerte a Linkin Park még a 2004-es Radio Music Awards-on az Év előadója, az Év Dala (Numb) díjat. Habár a Meteora nem volt olyan sikeres, mint a Hybrid Theory, ennek ellenére a harmadik legjobban eladott album lett 2003-ban Amerikában. 2004-ben az együttes az első pár hónapot világkörüli turnézással töltötte.

Szünet  (2004–2006)

2004-ben segítettek a Charley hurrikán áldozatain, és a későbbi 2005-ös Katrina hurrikán sérültjein. A banda2004 márciusában 75,000 dollárt adományozott a Special Operations Warrior Foundationnek.

A karácsonykor kelet-ázsián végigsöprő cunami áldozatainak megsegítésére a banda egy 100.000 dolláros adománnyal megalapította a Music For Relief nevű alapítványt, amihez azóta zenészek és zenekarok tucatjai csatlakoztak. Ennek keretein belül 2005 február 18.-ára szerveztek egy segélykoncertet, amin újra Jay-Z-vel együtt léptek fel, és több mint egymillió dollárt gyűjtöttek a károsultaknak. Az  együttes leállt a turnézással, és helyette pihentek illetve  dolgoztak az új lemezen.

Májusban a banda megpróbált elszakadni a Warner Bros.-tól, mivel szerintük nem kaptak elég részesedést a lemezeladásokból. Emiatt az új album munkálatait is felfüggesztették egy időre. Ez után először Mike, majd Chester is bejelentették, hogy szóló albumot készítenek az LP szünete alatt illetve más előadókkal dolgoznak együtt (mint pl. Chester Dj Lethalal és Mike a Depeche Mode-nak csinál remixet) .

Júliusban a banda fellépett a világszerte egyidejűleg megrendezett Live 8 segélykoncerten, amivel a G8 vezetőinek figyelmét próbálták felhívni a környezetszennyezésre.

Novemberben megjelent a Fort Minor első lemeze a The Rising Tied.Az albumnál besegített Mike-nak Jay-Z (aki az album producere is volt) és a Style Of Beyond.Az albumon olyan számok hallhatóak mint pl. a „Remember The Name” amely az NBA főcímzenéje,vagy a „Whered You Go” ami lökést adott az albumnak és felment egész 70. hely környékére a Billboard listán. Eközben Chester is munkához látott Ryan Shuck és Amir Derakh, az Orgy gitárosai segítségével. A banda eredetileg a Snow White Tan nevet viselte, azóta Dead By Sunrise lett belőle.

Decemberben pedig végre sikerült megegyezni a kiadóval sőt egy újabb 5 albumra szóló szerződést kötöttek.

A 2006 februári Grammy-n ismét jelölték őket, a „Legjobb Rap/Ének közreműködés” kategóriában, a Jay-Z-vel közös Numb/Encore című mash-uppal. Természetesen megnyerték a díjat, és elő is adták a színpadon a számot, aminek a felénél mindenki meglepetésére Paul McCartney lépett színpadra, és a Numb rész helyett a Beatles-klasszikust, a Yesterdayt énekelte el Chesterrel. Az ünnepség előtt még azt is kihirdették, hogy az új album producerségére nem mást sikerült megnyerniük, mint Rick Rubint, aki Justin Timberlake-től a Beastie Boys-on át a Slayerig már minden műfajban dolgozott.

Ezután Mike világkörül turnéra vitte a Fort Minort, bejelentettek két nyári fesztiválfellépést Japánban, majd elnémultak és munkához láttak. Augusztus közepén a banda Japánba utazott a Summer Sonic fesztiválra (ahova a Metallica is hivatalos volt), ahol egy új számot játszottak, a rendkívül sokatmondó című Qwerty-t (talán a banda történetének legzúzósabb száma lett) és ezek után mindenki egy hasonlóan kemény albumra számított. Ezután megint visszabújtak a stúdiójukba, közben egyre több interjúban hangoztatták hogy Rick Rubinnal teljesen elhagyták a korábbi védjegy nu-metal hangzást, és újradefiniálták magukat. Decemberben az LPAssociaton.com-nak sikerült készítenie egy telefonos interjút Phoenix-el, ez volt a banda első fanoldalnak adott interjúja.

Minutes To Midnight (2007 -)

2006 augusztusában Mike bejelentette, hogy 30-50 dalt vettek fel és a stúdió munkák kb. a felélnél tartanak, (majd Chester hozzátette hogy az új lemez teljesen el fog térni a korábbi nu-metál stílusú lemezektől). Annak ellenére tették, ezt hogy a banda 2006-ra ígérte az új lemezt de csak egy évvel később (2007-ben) jelent meg. A Warner Bros. 2007.februárjában bejelentette, hogy az új lemez címe Minutes To Midnight lesz és május 15.én fog megjeleni világszerte. A banda 14 hónapot dolgozott az albumon és az utolsó pillanatokban meggondolta magát és az eredeti 17 szám helyet (a már megszokott) 12 számra csökkentette az album dalainak számát.

Az első szám a lemezről, amit megismertünk az az április 2.án megjelent What I’ve Done volt ami a Transformers 2 filmzenéje lett, a kislemezt lelkesen fogadták hallgatók. A szám mindjárt a Billboard Modern Rock lista első helyén debütált (ami addig csak a R.E.M.-nek és a Red Hot Chili Peppersnek sikerült). Nemsokára a Given Up-ot is megismertük amit a banda első koncertjén (2007.április 28,Berlin) adtak elő. A szám hasonlóan keményre és pörgősre sikerült mint a Qwerty, mindenkit biztosítva arról hogy a What I’ve Done az album legrádióbarátabb száma lett majd a banda ezért a számért elnyerte a „Favorite Alternative Artist” díjat America Music Awardson.

Május 4.-én a Minutes To Midnight valahogy kiszivárgott a netre, és kiderült: mind tévedtünk. Ezzel az albummal új korszak kezdődik a Linkin Park történetében. A pörgős zúzós nu-metal hangzás teljesen eltűnt, a lemez fele lassú balladákból áll, és rögtön eléggé megosztotta a rajongótábort.

Az albumból az első héten 600 000 darabot adtak el ami az utóbbi évek egyik legsikeresebb albuma lett és a Billboard ranglistán is első helyen nyitott.

Az albumról 5 további sikeres maxi jött ki. Névszerit a „ Bleed It Out”-„Shadow Of The Day”-„Given Up” és a „Leave Out All The Rest” .Majd Busta Rhymessel kiadták a „We Made It” című számot április 29.én. 

Ezalatt a banda megkezdte világ körüli turnézását. Ennek keretein belül felléptek a „Live Earth”-ön Japánban, a „Download Festival”-on és az „Edgefest”-en is.2008-ban az Észak-Amerikai Arena Tour után az európai koncertek sikerességének köszönhetően a banda áthozta a Project Revolution Tourt Európába egy pár koncert erejéig. Ekkor léptek fel Milton Keynesben (ahol fellépet velük Jay-Z), rögtön az európai PR Tour után menetek Amerikába hogy ott is lenyomjanak egy koncert sorozatot a Project Revolution Tour keretein belül.

Eközben Chester bejelentette hogy, elkezdték az újabb album felvételeinek előkészületeit, amihez az amerikai túrázás adott ihlettet majd a Rolling Stones-nak elmondta hogy elkezdtek dalokat írni az új lemezhez majd Mike hozzátette hogy a lemez remélhetőleg 2009.ben kész lesz és hogy ki fognak adni egy új DVD-t ami a Milton Keynesi (2008.Június 29.ei) koncert lett felvéve. Az album 2008.Nov.24.én jelent meg. Emellett novemberben megjelenik a Songs From The Underground ami 8 számot tartalmaz (6-ot a korábbi LPU lemezekről és 2 „új” számot).

2008.Októberében Mike blogjában elárulta hogy Phoenix ,Mr.Hahn és ő 2 dalon dolgozik Joe Hahn otthoni stúdiójában és hamarosan elkezdik az új album felvételeit.

2008.November 24.én megjelenik a Road To Revolution a srácok 2. élő koncertes DVD-je.

2008.őszén Chester bejelenti hogy a Dead By Sunrise album 2009-re várható (most jelenleg október van célba véve,de bíztató hír hogy már fotózkodnak a srácok az albumhoz  melynek úgy néz ki „Out of Ashes” lesz a címe és 10 számot fog tartalmazni)

2009. márciusában Mike képeket tesz föl az új album készületeiről.

2009.áprilisban kapjuk a hírt hogy a Linkin Park készíti a Transformers 2 betétdalát továbbá ők hangszerelik a film több jelenetét is. A szám hivatalosan 2009.május.18.án debütál a Linkin Park hivatalos honlapján és a következő héten már a Billboard  heti 100.as listáján a 6.helyen míg az iTunes-on a 3.helyen debütál. Chester  szintén májusban regisztrál Twitterre ahol folyamatosan válaszolgat sok kérdésre. Tehát innentől érdemesebb twitteren kérdezni Chesterttől, mint LPU chaten. Twitteren Chester egyik fan kérdésére azt válaszolja hogy a „Crawl Back In” (amit sokáig úgy hittük hogy a Transformers 2 egyik filmdala lesz ,aztán kiderült hogy mégsem) esélyes arra hogy klipes szám lesz.

2009.május 31.én megtudjuk hogy a DSB album producere Howard Benson és ahogy Chester jellemzi egy “elektronikus-rock egyesülés” hozzátéve, hogy “van egyfajta érzés és áramlás a lemezben”. Kapott egy olyan vibrálást, amire az emberek azt mondhatják joggal, hogy “nem úgy hangzik, mint egy Linkin Park lemez.”
 
Augusztusban Mike blogjában megemlíti hogy, egy játék figuráit rajzolják meg a srácok.
 
Szeptemberben 30.án hosszú várakozás után megjelenik Japánban a Dead By Sunrise bemutatkozó lemeze, az Out of Ashes

Szerző: The Glue

Szólj hozzá!

Címkék: lp

2000. október 17-én megjelent a Limp Bizkit 3. albuma, melyet a kritikusok többnyire negatív kritikákkal illettekk, ehhez képest már a megjelenést követő első héten több, mint egymillió példány kelt el belőle,  (ez rekord mert előtte egy rock-lemez sem kelt ilyen arányban egy hét alatt,így egy hét alatt platinalemezzévált. A cím első fele (Chocolate Starfish azaz csokis tengericsillag) utalás az ánuszra (ami Fred gúnyneve), míg a második fele utalás egy ásványvízre (amit Wes vett 1999-es turné alatt) amelynek Wes szerint Hot Dog íze volt . A lemez stílusilag inkább a Significant Otherre hasonlít, mint a Three Dollar Bill-re, itt is nagy szerepet kapnak a rap/hip-hop elemek, Sam játéka jól hallható, Wes pedig rengeteg különféle effektet, torzítást és technikát használ.

1. Intro - Fred géphangon beszél, majd bejön egy elektronikus beat.
2. Hot Dog - Egy nagyon zúzós szám, amelyben 48-szor szerepel a "fuck" szó, mely akkoriban rekordnak számított. A refrénje a Nine Inch Nails Closer című számára utal. A NIN frontembere Trent Reznor akkoriban nem volt túl jóban a Bizkittel, de mégis megengedte hogy felhasználják a dalszövegüket.
3. My Generation - Ez  volt a 3. kislemez erről az albumról. Először a dob lép be, majd ezután a gitár és a basszus, végül az ének. A belassulós rész után DJ Lethal szólózik egyet. A dal utalás a The Who nevű banda egyik dalára, mely szintén a My Generation címet viseli.
4. Full Nelson - A Limp Bizkit egyik legkeményebb száma, zeneileg és szövegileg is tele van dühvel. A versszakok alatt egy nagyon furcsa torzítású gitártémát hallani. 
5. My Way - Negyedik kislemez az albumról. Ez egy lassabb, nyugalmasabb szám, amiben Fred a verse allatt tisztán énekel, csak a refrénben kezd el rappelni. Állítolag a szám nem is nagy újítás a zenében mert, Amerikában ez egy ős régi ütem.Állítólag a szám nem újdonság az iparban mert,ez az ütem már elég régóta megvan Amerikában.
6.  Rollin' (Air Raid Vehicle) - Második kislemez, a Bizkit egyik leghíresebb száma. A szöveg alapján egy bulizós dal, zeneileg is leginkább ugrálósra csinálták.Érdekesség hogy,a klipet nem sokkal az ikertornyok (ahol forgaták a klipet) összedőlése előtt forgatták. A szám sokáig volt a
WrestleMania hovatalos zenéje.
7. Livin' It Up - Szintén egy keményebb szám. Itt nagy szerepet kapnak Sam riffjei.
8. The One - Egy nyugodtabb szám,ami alatt élőben mindig felhívnak egy lányt a közönségből hogy, táncoljon.
9. Getcha Groove On - Egy hip-hop szám, mely egy 80-as évekbeli diszkószámra hajazó alapra épül. Ebben a dalban közreműködött Xzibit.
10. Take A Look Around - Az első kislemez. Ez a szám a Misssion Impossible eredeti filmzenéjének a Bizkit átdolozása,amely eredetileg a Mission Impossible 2 főcímdalának készült.
11. It'll Be OK - Elég szomorú hangulatú és szövegű szám,mely egy szakítás utáni hangulatott tükröz.
12. Boiler - Az ötödik kislemez. Talán az eddig készült legjobb "süti" dal.
13. Hold On - Kicsit U2-szerű dal, melyben Fred mellett Scott Weiland (Stone Temple Pilots) énekel. Ebben a dalban John üstobokon játszik.
14. Rollin' (Urban Assault Vehicle) - A Rollin' (Air Raid Vehicle) hip-hop remixe, melyben Fred, DMX, Redman és Method Man váltogatják egymást. A beatet Swizz Beatz adja.
15. Outro - Hasonlóan kezdődik, mint az intro, majd hallhatjuk amint Ben Stiller beszél.

LB - Significant Other

2010.12.05. 12:41

A Limp Bizkit második albuma amelynek album producerei: a Limp Bizkit, Terry Date, DJ Premier és Scott Weiland. Az albumról a legtöbb kritikus elismerően beszélt, tehát nem volt váratlan hogy,a lemez a legtöbb eladási lista első helyen debütál ,valamint az hogy, több díjat is bezsebelhet vele. A korongon rengeteg vendégszereplő van. Itt már teljesen más a hangzásvilág, mint a Three Dollar Bill-en, a tempók lassabbak, egyre több a hip-hop elem, a számok már annyira nem bonyolultak, hanem inkább fülbemászóak, Sam jobban érvényesül, Fred inkább énekel mint üvölt.

1. Intro - Rövid elektronikus beat,Fred eltorzított hangon beszél benne.
2. Just Like This - Egy nagyon jó bulizós szám, koncerteken nagyot üt.Ez a szám az Apafej című film (Adam Sandler-el a főszerepben) filmzenéje.
3. Nookie - Az első maxi a lemezről, egy elég híres szám. Wes egy durván eltorzított 4 húros Ibanez gitáron játszik benne. A dalban DJ Lethalnak is nagy szerepe van. Ez a dal Fred ex-barátnőjéről szól, akivel sokáig együtt volt.
4. Break Stuff - Egy pár akkordból álló elég egyszerű és igen agresszív szám, ami a koncerteken is jól szokott szólni. Ez volt a 4. maxi aminek a klipjéért 2000-ben megkapták a legjobb rock videónak járó díjat.
5. Re-arranged - A második maxi, szintén nagy sláger. Az LB egyik legbonyolultabb száma, melyben Wes a sajátos tapping pengetését használja. Ebben a dalban Fred  végig tisztán énekel.
6. I'm Broke - Egy elég gyors szám.Ezt a számot a fiúk eredetileg a Three Dollar Bill,Yall's felvételeinél írták de nem tették rá arra a lemezre. Így előszedték a Significant Other számainak írásakor és szinte teljesen átírták a számot.
7. Nobody Like You - Elborult dal, melyben vendégszerepelt Jonathan Davis, a KoRn énekese valamint Scott Weiland, a Stone Temple Pilots énekese.
8. Don't Go Off Wandering - A szám demóján eredetileg Serj Tankian (System Of A Down) is szerepelt, de később összetűzésbe keveredtek, ezért megcsinálták a Serj nélküli változatot is és végül ez került fel a lemezre. A demó (és még több másik szám demója amik nem kerültek fel a lemezre) megtalálható a Significant Demos From Hell lemezen.Talán a banda leg zaklatottabb száma.
9. 9 Teen 90 Nine - Ide eredetileg Prince 1999 című számát dolgozták volna fel, amit koncerteken gyakran játszottak az album kiadása előtt de, Prince nem engedte hogy ezt a számot át/feldolgozzák, így végül egy teljesen más számot csináltak, ami elég ütősre sikerült.
10. N 2 Gether Now - Ez egy rap szám, melyben Fred és Method Man rappelnek, az alapot pedig DJ Lethal és DJ Premier adják. A 3. maxi az albumról hip-hop körökben elég ismert.
11. Trust? - Egy szám a bizalmatlanságról.
12. No Sex - A dal refrénjében Aaron Lewis, a Staind énekese vokálozik.
13. Show Me What You Got - A lemez egyik legjobb száma, élőben zseniálisan adják elő.A szám arról szól h a banda merre fele mit csinált.
14. A Lesson Learned - Egy sejtelmes, elvont szám, melyben Fred nagyon eltorzított hangon énekel.
15. Outro - Az Intro-ban felhasznált beat alapra Fred ismét torzított hangon beszél, majd Matt Pinfiled tévésszemélyiséget halljuk, amint azért panaszkodik, hogy milyen sz*r számokat játszanak a rádióban és hogy a Bizkit miért nem dobja fel. Ezt követi Les Claypool, a Primus énekese/basszusgitárosa, aki szintén a Bizkitet dicséri.

Szerző: The Glue

Szólj hozzá!

Címkék: so lb

A Limp Bizkit bemutakozó albuma amit mindössze 6 nap alatt vették fel Malibuban (9 számot 3 nap alatt!!!) Ross Robinson (akit a nu-metál kersztapjának is neveznek) gondozásában. Az album 1997 július elsején jelent meg a Flip/Interscope  kiadónál. Az albumnak először nem volt túl nagy sikere,de miután elmentek turnézni (résztvettek többek közt az Ozzfesten és a Family Values Tour-on is) valamint megjelnet a Faith maxi, ami elérte a kivánt sikert és végül az album dupla platinalemez lett. Az lemez hangzása elég kemény, többnyire punk/hardcore alapú rapcore számok vannak rajta, még nincs túl sok hip-hop elem a zenéjükben. A számok ezen a lemezen nagyon bonyolultak voltak, de nem voltak annyira fülbemászóak, mert még nem törekedtek a populárisabb hangzásra. Wes több számban is használja a sajátos, kétkezes tapping technikáját, melyet a későbbi albumokon csak ritkán használt. Fred nem nagyon énekel tisztán, inkább gyorsan rappel és ordít, John dobtémái nagyon összetettek, Sam basszustémái itt még nem annyira erőteljesek mint később. Lethal scratch-eiből is elég sok van az albumon.
 
Az album 13 számot tartalmaz.
 
01. Intro - Ez még a demó felvételeknél a Pollutionhoz tartozott.
02. Pollution - Az LB egyik legzúzósabb száma. Fred torkaszakadtából ordítozik, a zene pedig nagyon erőteljes.
03. Conterfeit - Az elején egy elég nyomasztó gitárriff van. A dal a refrénnél indul be és a végére éri el a csúcspontját. Koncerten Wes és Sam is vokálozik a dalban. Ez volt az első maxi is a lemezről.
04. Stuck - Szintén egy nagyon kemény dal, amelyben többnyire Sam van előtérben.
05. Nobody Loves Me - Ez a szám szövegileg és zeneileg is nagyon agresszív. Fred itt is elég rendesen üvölt.
06. Sour - Ez a 3. kislemez az albumról, a klipje is nagyon jó (szerintem az egyik legjobb LB klip), ahhoz képest sajnos nem valami híres dal. Wes itt tapping technikával penget, Sam játéka nagyon jól hallható, John ilyen hordószerűségen dobol, de a dal főszereplője Lethal. Ez az első kevésbé zúzós szám az albumról. Egyszer akusztikus változatban is eljátszották.
 
07. Stalemate - Egy elég elborult szám. Wes itt is tapping technikát használ. A dal a vége felé robban nagyot.
08. Clunk - Még egy nagyon kemény, nyomasztó szám.
09. Faith (George Michael átdolgozás).Ez a szám lett a 2. maxi és ezt lett a legsikeresebb szám az albumról. Miután vége a számnak hallható egy átvezető mely a Mental Aquaductson hallható Blind feljavított változata.
10. Stink Finger - Ez is egy elvont szám, kicsit a Stalemate-hez hasonlít.
11. Indigo Flow - Aszámban Fred köszönetet mond mindenkinek, aki segített a bandát.
12. Leech (Demo) - Egy nagyon primitív hangzású szám.
13.Everything - Egy negyedórás jammelés, melyet leginkább egy outro-szerűségnek sorolható be. A fiúk a studióban elkezdtek jammelni,amikor 15 perc után Fred szólt a stúdióban hogy, kezdjék el felvenni ezt a "játékot". 

 

Szerző: The Glue

Szólj hozzá!

Címkék: lb 3$by

A Limp Bizkit-ről

2010.12.05. 12:12

Limp Bizkit egy amerikai Nu-metál banda a Floridai Jacksonville-ből. Az együttes sikerét az is mutatja,hogy több mint 50 000 000 lemezt adtak el világszerte. 

A banda aktuális tagjai

Fred Durst  - énekes

Wes Borland - gitáros 

Sam Rivers - basszeros

John Otto - dobos (Sam Rivers unokatestvére)

DJ Lethal – Lemezlovas/DJ

Wes Borland csak az első 3 lemeznél volt jelen mert 2001-ben kivált az együttesből. Őt Mike Smith váltotta fel. De ő csak 2003 és 2004 közt volt a banda tagja. Majd 2005-ben visszatért Borland egy EP erejéig majd megint kivált hogy egy másik projekten dolgozzon. Végül 2009 februárjában újra visszatért régi-új együttesébe és bejelentették a világ körüli turnét, amit 2009.tavaszán el is indítottak.

A névről

A banda nevének ihletét Fred egyik jó barátja adta aki egy hosszú éjszaka után ezt mondta: „Haver, olyan az agyam, mint egy puha süti.”.Frednek nem is kellet több a bandát, elnevezte Limp Biscuit-nak amit később átkereszteltek Limp Bizkit-re.

Miért épp a nu-metál?

A fiatal Fred Durst egyszerre több stílust is szeretett. Szerette a break táncot, a mások által „fekete” zenének nevezett stílust (amit pl. Michael Jackson, és Erik B & Rakim játszott), a gördeszkás/rappelős muzsikát és a metál műfaját. Ez jelentős hatással volt az együttes későbbi munkáira.

Korai évek (1994-1997)

Fred Jacksonville-ben, találkozott Sam Rivers-sel. Sam akkoriban egy gyorsétteremben volt felszolgáló. Sam felajánlotta Frednek hogy vegyék be unokatestvérét John Otto-t a bandába. John akkoriban egy jazz banda dobosa volt és egy kis gondolkozási idő után elfogadta a felkérést. Ezt volt a banda alap felállása : Fred mint énekes,Sam mint basszusgitáros és John mint dobos. Durst próbálkozott szólógitáron de belátta hogy ez a dolog nem neki való és ezek után meggyőzték Rob Waters-t hogy legyen a gitárosuk. Rob elfogadta a felkérést és ezz el 1994-ben megalakult a banda (akkor még Limp Biscuit néven).

A banda első demója a 4 számos Mental Aquaducts ezt még Rob Waters-el vették fel majd Rob nem sokkal később kilépett. Ekkor javasolta John Wes Borland-ot akivel középiskolában ismerkedett meg és azt mondta róla hogy kiváló művész de húrokkal is jól bánik. Erről Fred is meggyőződőt, amikkor megnézte egy klubban, amikkor fellépet. Amíg Fred Philadelphiába ment monda a többieknek, hogy beszéljenek Wes-el és próbálják meg rábírni, hogy lépjen be a bandába. Majd amikkor Fred visszatért Jacksonville-be és elment a banda betervezett koncertjére, akkor találkozott először Fred Wes-el: egy fél órán keresztül gyakoroltak majd elmentek a bemutató koncertre.

Valami azonban nem klappolt. Nem tudtak úgy dolgozni a srácok, ahogy szerettek volna: megkötötték a kezüket, nem hagyták, hogy a saját stílusukat képviseljék, ezért beintettek a Mojo Records-nak és felvették a kapcsolatot (újból) a Jordan Schur által vezetett Flip Records-szal.

A banda folyamatosan nyomta a különböző koncertjeit, ezek közül az egyik legkedveltebb helyszínük a Milkbar volt Jacksonville-ben. Tehát minden jól ment a „sütinek” csak még lemezszerződésük nem volt. De a sok telefonálgatás (Fred eltorzított hangon hívott különböző kiadókat, mint a Limp Bizkit menedzsere és próbált meg szerződést kötni), majd hajtás meghozta a gyümölcsét. A bandára rámosolygott a szerencse, és elnyerték az MCA lemeztársasághoz tartozó Mojo Records tetszését.1995-ben a banda egy Jacksonville-i koncerten megismerkedett a Korn- nal. Mivel Fred tetováló művész is, így több tetoválást is csinált Brian „Head” Welch-nek és így lassan barátok lettek. Fred oda adta a Korn-nak a korábban elkészített Mental Aquaducts-ot amit nem éreztek nagyon különlegesnek, de a Wes-zel elkészített 2. demó felvételektől már a Korn tetszését is elnyerte. Ezek a számok névszerit a Counterfeit,a Stuck,a Stalemate és a Pollution. Ezek a számok felkerültek a Three Dollar Bill, Y'all$-ra. A demó anyagot Reginald "Fieldy "Arvizu odaadta Ross Robinson-nak (ő volt a Korn első lemezének producere) akit szintén le volt nyűgözve ekkor lépett kapcsolatba a srácokkal és közölte velük hogy szívesen lenne a producerük. Fred-ék megunták, azt hogy a Mojo Pictures-nél nagyon meg van kötve a kezük, és nem hagyták, hogy a banda a saját stílusát játsza ezért szerződést bontottak és ekkor épp kapóra jött, hogy egy koncerten Fred találkozott Jordan Schur-rel és lejátszotta neki a demó kazettájukat Schur autójában. Őt is lenyűgözte a banda és felajánlott nekik egy szerződést a Flip Records-nál.

Ennek köszönhetően a banda elmehetett turnézni a Deftones-al és a House Of Pain-el. Ekkor ismerkedtek meg a hip-hop zenét játszó House of Painnel, mivel a Limp Bizkit volt az együttes előzenekara az egyik floridai koncertturnén. Az egyik tagjuk, DJ Lethal látta őket játszani, és stílusuk annyira megtetszett neki, hogy felmondott az akkoriban már befutott House of Pain-nek, és csatlakozott Durstékhez.

Three Dollar Bill, Y'all$ (1997–1998)

A Three Dollar Bill, Y'all$ 1997. júl.1-jén jelent meg az Interscope gondozásában és mindössze 6 nap alatt rögzített a csapat az Indigo Ranch nevű, Malibu-i stúdióban Ross Robinson irányításával. Fred később ezt mondta a lemezről : „Egy nagy szar volt. Egy rakás dilettáns voltunk, elképzelni sem tudtuk, hogyan kell egy lemezt megcsinálni.” .Végülis a lemez dupla platina lett. Az album hamar elnyerte a fiatal, lázadni vágyó generáció tetszését.

Az albumnak nem volt először nagy sikere, majd elindultak turnézni, rész vettek a Family Values Tour-on, a Trail of Tears-en és az Ozzfest-en és ez segített feljuttatni az albumot a Billboard lista 25. helyéig. Az Ozzfesten csinálta meg a banda az egyik legemlékezetesebb díszletét, ami egy óriás WC volt. A koncert úgy kezdődött hogy a banda kimászott a WC-ből és azt kiabálták hogy „ a szennyvizedből jövünk, szardarabok vagyunk”. De hát volt itt minden fajta díszlet: volt WC-s, UFO-s  és még a Break táncosok  is rátettek egy lapáttal az összhatásra. Wes újszerű sminkje nagy benyomást tett  a rajongókra akik szintén elkezdték magukat sminkelni John Otto-val egyetemben. Otto is hülyére sminkelte magát, Borland pedig teljesen fekete kontaktlencsékkel, különböző horrorfilmekből vett jelmezekkel és sminkekkel sokkolt, és már az első fellépésektől kezdve magával hurcolta kedvenc műanyag nyusziját is.

Az album első maxija a „Counterfeit” volt. Itt volt az elő nagyobb botrány miszerint  egy napilap azt híresztelte, hogy a Flip Records lefizette a helyi rádióállomásokat, hogy orrba-szájba játsszák a Counterfeit című maxit ezt még a New York Times is megírta. De hát a negatív reklám is reklám.  A következő maxi George Michael „Faith” című számának átdolgozása melynek megjelenése után a csillagokig ugrott a banda népszerűsége. Ez a szám lett a filmzenéje Peter Berg – Ronda ügy című 1998-as filmjének. A dal kb. 10 percet vett igénybe hogy elrendezzék. Az album 3. és egyben utolsó maxija a „Sour” volt. Ebben az évben Fred szerepelt a Korn  - „Follow The Leader” 3. nagylemezén az „All In The Family”-ben ami egyfajta rap csata stílusú szám.

Mitöbb, ’98-ban elindította a Ladies Night in Cambodia turnéját. Ennek oka az volt, hogy Fred azt vette észre, hogy a koncerteken főleg csak férfiak vannak kint, és azt szerették volna, hogy több nő jöjjön ki a koncertekre. Tehát előálltak azzal az ötlettel hogy a nők ingyen mehessenek be ezekre a koncertekre. A körút nagyon sikeres volt és a későbbi koncerteken egyre több nő volt jelen. Itt a díszlet a Kambodzsai dzsungelt ábrázolta.

Kicsivel ezután a banda beperelte Rob Waters-t mert olyan a számokat játszott a koncertjein amiket az LB-vel írt és nem kért rá engedélyt hogy azokat játszhassa. Végül is Rob nyert egy hat számjegyű összeggel. Terry Balsamo (Cold, Evanescence) úgydöntött, hogy nem viszi a bíróság elé az ügyet, habár ő is segített az írásban. Sokan mások is perelhettek volna, de "még" nem tették meg.  

Significant Other (1999–2000)

1999.jún.22.én megjelent a Limp Bizkit második nagylemeze a Significant Other. Fred így jellemezte az albumot : „Ez egy album az elhagyásról, az árulásról… Mindennek az okai a hátba szúró barátok és lányok…”. Az album még nagyobb sikert ért el, mint elődje a Three Dollar Bill, Y’all$. Az album ’99-ben nem kevesebb, mint 3 listán végzett az élen a lemez chartok közül. Ezek pedig a Billboar 200-as lista, Top Kanadai Albumok és a Top Internetes Albumok listáján. Az eladási listák is az egekben voltak hiszen az első héten 834,000 db-ot adtak el belőle, míg év végéig 16 milliót. Az album sikerességét az is elősegíthette hogy olyan előadók dolgoztak az albumon mint Method Man (Wu-Tang Clan), DJ Premier, Johnatan Davis (Korn), Scott Weiland (Stone Temple Pistols), Serj Tankian (System Of A Down), Aaron Lewis (Staind).

Az első maxi az albumról a „Nookie” volt amely mindenhol tarolt, az összes top 10-es chart-ba bekerült ez a szám. Emellett rengeteg elismerést kapott, többek között ezt a nótát jelölték a „Legjobb Hard Rock Előadás” kategóriában-, az albumot pedig a 2000-es Grammy Awardson a „Legjobb Rock Album” kategóriában. A második kislemez a „Break Stuff” ,a harmadik az „N 2 Gether Now”  és végül a negyedik a „Re-arranged”.

És persze nem maradt el az 1999-es turné sem. Itt jött az újabb nagyobb botrány: az eddigi legemlékezetesebb/legfélelmetesebb koncert ami Woodstock-ban volt. Történt ugyanis hogy a Limp Bizkit egy nappal a zárónap előtt lépett fel 100 000-es tömeg előtt, amely  már amúgy is feltüzelt volt és alaposan felheccelte őket: és törésre, valamint zúzásra szólította fel az embereket. Aztán a „Break Stuff”-nál robbant a bomba (itt a videó), akkora verekedés tört ki hogy a rendőrségnek kellet közbelépnie, nemi erőszakkal is próbálkoztak a tömegben (azon a héten 4 db nemi erőszak is történt), elkezdték a nézők az óriás kivetítő állványait szétszedni (ez még a többi szám közben is ment ) és a meztelen lányok is csak tovább fokozták a hangulatot. Ezért a rendezők le is állították a koncertet a Nookie (itt a videó) után mert itt is ment a parádé,végül is este lejátszották az utolsó számot ami a Faith volt. De a másnapi Red Hot Chilli Peppers koncerten is nagy volt a feszültség, fosztogatások és szándékos gyújtogatások (felgyújtottak 12,a nagyszínpad közeli kamiont,néhány reflektort,és néhány hangfal tornyot is ledöntöttek.(1 itt beszüntetik a koncertet) (2 itt is mutatják a tüzet egy fél percre 0:49-nél) történtek. Emiatt sokan (főleg a média) a bandát okolták, bár Fred állította, hogy ő nem szándékosan tüzelte a közönséget és nem kívánta, azt hogy kárt okozzanak.

Ekkora tehető hogy a banda összeveszett olyan előadókkal mint a Slipknot,Ozzy Osbourne, Zakk Wyldedal (vele szemben és testi erőszak alkalmazása miatt) a Creed frontemberével Scott Stapp-el is összeakaszkodott. Ráadásul a Taproot banda közzétett a honlapjukon egy üzenetrögzítőre mondott szöveget amit Durst hagyott az énekes telefonján bosszúból, amiért a lemezvállalatuk végzett a lemezkiadójukkal való szerződéssel. Az újabb Family Values turnén azzal tűntek ki, hogy rendszeresen kisebb összetűzésekbe keveredtek a többi fellépő együttessel. A Metallicával pedig a Napster-ügyben kerültek szembe: Durst az ingyenes cserét lehetővé tevő program nagy támogatója volt, a Limp Bizkit a Napster szponzorálásával ingyenes koncertkörutat tett 2000 végén.

Chocolate Starfish és a Hot Dog Flavored Watert (2000–2002)

A banda harmadik nagylemeze 2000. október 17-én jelent meg.

Wes egy interjúban elárulta a cím eredetét egy Guitar Worlddel való beszélgetés során: A cím elsőfele Fred becenevére utal, mert vagy seggfejnek vagy csokoládé csillaghalnak hívták, a második fele meg egy vicces történet után született : miközben turnézott a banda a buszukkal megálltak egy benzinkútnál és vettek egy vizet, amelynek az íze leginkább egy hot dogéra hasonlított.

Az albumból az első héten 1 000 000 példányt adtak el már az első héten az Egyesült Államokban, és ez rekord, mert semelyik rock együttes nem tudott egy hét alatt ennyi lemezt eladni. Továbbá az album arany,- ezüst,- és 6x Multi-Platina lemez és a Billboard 200-as listáján az első helyen nyitott. Hiába az album sikere, sok kritikustól kapott közepes értékelést.

Az album első maxija a „Take A Look Around” mely a  Mission: Impossible 2 filmzenéje lett és 2001-ben megnyerte az MTV legjobb rock videó díját is. A második kislemez a „My Generation”, a harmadik a „Rollin (Air Raid Vehicle)” (ennek a számnak a remixe a „Rollin (Urban Assault Vehicle)” a „Halálos Iramban” című filmben hallható), a negyedik a „My Way mely a World Wrestling Entertainment (ez egy pankrációval foglalkozó cég) WrestleMania X-Seven nevű műsorának a főcímdala lett. Végül az ötödik maxi a „Boiler” lett.

A következő nagyobb koncertes botrány 2001-ben Sydney-ben (Ausztráliában) történt. Ugyanis a Big Day Out koncertsorozat jóvoltából Sydneybe látogatott az együttes és a koncerten egy tizenéves lány Jessica Michalik szívrohamot kapott. A lányt nagy nehézségek árán sikerült kivinni csak a tömegből, és ahogy kijutottak a mentők rögtön elszállították Concord Kórházba ahol 5 nappal később meghalt. Jacqueline Milledge azért emelt vádat Fred ellen, mert nem állította le a koncertet amikkor  az őrjöngés a táncolók között kezdett veszélyessé válni a helyzet. "Sokkal felelősségteljesebben kellett volna viselkednie", mondta Milledge, "jóllehet megértem, hogy az előadás intenzitása miatt nehéz lett volna leállni"- mondja. Továbbá a biztonsági emberekkel szembeni "felgyújtó és sértő nyelvezet" használatával is vádolta az énekest, ami hátráltathatta a biztonságiak munkáját, amikor a sérülteket igyekeztek kimenekíteni a helyszínről. Kritika érte a szervezőket (Aaron Jackson-t,Will Pearce-t, Amar Tailor-t és Vivian Lees-t) mind a két fél felől, amiért képtelenek voltak felmérni a veszélyt.

Fred vallomástétele után Amerikába kellet repülnie, ahonnan webkamerán át követte a tárgyalást. Bejelentette, hogy csak akkor lépnek fel legközelebb Ausztráliában, ha ott a koncerteket képesek lesznek rendesen megszervezni. A koncert szervezőinek ügyvédjei  a bandára hárították a felelősséget, mert nem hagyták abba  a koncertet amikkor látták az incidenst (bár mindegyik hangszer elcsitult, csak Lethal nyomatta a zenét mert Fred kérte nyugtassa meg a közönséget csendes zenével).

Végül is  Fred bejelentette, "Senki sem nyerhet egy bírósági ügyben, ahol egy fiatal lány az életét vesztette"[…] "amikor rendesen fogják szabályozni ezt az iparágat, szívesen visszatérünk majd Ausztráliába".

Majd még ebben az évben megjelent a New Old Songs volt, amely 2001.dec.4-én debütált. Az album csak remixeket tartalmazott (a 16 számból mindjárt 5 My Way remix volt). Az albumon olyan nagynevű művészek szerepeltek, mint Timbaland, Dj Premier, The Neptunes , William Orbit vagy P Diddy. De a srácok is dolgoztak az albumon (annak ellenér hogy sokan azt hitték, hogy a karosszékből figyelik a többi művészt) így például Lethal megcsinálta a Counterfeit (Lethal Dose Extreme Guitar Mix)-et, Fred  Josh Abraham-al a Faith/Fame remixet , Wes pedig a borított készítette el.

Nemsokkal ezután Wes bejelentette, hogy kilép az együttesből. Ennek az oka az volt, hogy Fred és ő közte nőtt a feszültség. A média és a rajongók is nagy vérveszteségnek érezték Wes kilépését, őt ugyanis kreativitása és különcsége miatt egyaránt szerették. Az utolsó dal amit a banda (ebben a felállásban) együtt  csinált az a „Relax” volt.

Results May Vary (2002–2004)

Wes távózása után a banda egy ország méretű meghallgatást kezdett 2002. január 10.én amit „Put Your Guitar Where Your Mouth Is” neveztek el. 2002-ben Fred bejelentette, hogy szertné ha több ember lenne a bandában (köztük egy nő). Elkezdett terjengeni egy pletyka miszerint az LB aláíratott egy lapot a jelöltekkel arról, hogy amit a meghallgatáson eljátszanak [a gitáron] az azután a banda tulajdonát képezi. Mindegyik jelentkezőnek 1 percet adtak, hogy gitározzon és csak improvizálhattak.

2003.március 7.én a banda bejelentette, hogy fel fog lépni a World Wrestling Entertainment : WrestleMania XIX műsorán március 30.án (ez volt az első fellépésük 2 év alatt). És Fred ezt az üzenetet írta a banda honlapján „Ezen a hétvégén WrestleManian játsszuk. A gitároknál Head (a KoRnból) és Mike Smith (a Snotból) lesz”.Itt előadták a Crack Addict-et és a Rollin-t (amely a műsor főcím dala volt). Ezek után Fred azt mondta, hogy a „Crack Addict” szerepelni fog az új albumon (viszont később kiderült hogy mégsem ehelyett a banda mySpace oldalán találhattuk meg).Rá egy hónapra a banda hivatalos volt a Metallica tiszteletére rendezett MTV Icon : Metallica koncerten .Itt a srácok a Sanitariumot adták elő.

Eközben Fred sokat beszélt gitárosokkal és rapperekel hogy szerepeljenek az albumon. Köztük volt Rivers Cuomo (Weezer), Page Hamilton (Helmet), Al Jourgensen (Ministry), Head (Korn), Jay-Z, Bubba Sparxxx és Snoop Dogg. Végül Head megírta a „Build A Bridge” gitártémáját és Snoop a „Red Light-Green Light”-ban szerepelt.

Elkezdték készíteni a srácok az új lemezt. A hírek szerint több lehetőség is volt az album címére, pl. "Bipolar","Less Is More","Panty Sniffer","The Search for Teddy Swoes" és a "Fetus More".A felvételeknél a legnehezebb gondot egy gitáros hiánya okozta. Először Fred próbált gitározni majd (megint) rájött hogy ez nem neki való, ezután Sam próbálkozott de nála se klappolt valami majd megpróbálkoztak Elvis Baskette stúdiómérnökkel, így 15 demót vettek fel de Frednek ez sem tetszett. Majd elkezdtek tárgyalni Mike Smith-el , vele először rövid időre akartak szerződést kötni de Jimmy Iovinenal (az Interscope Records főnöke) való beszélgetés után hosszabb időre kötöttek Smithel szerződést. Az új lemez már szinte készen volt, amikor Fred úgy döntött, hogy új számokat vesznek fel Mike-al (10 darabot).Így került ki a végleges album 16 száma. Amik nem kerültek fel az albumra azok egy bootlegs albumon megtalálhatók (aminek Off The Record a címe)  

Végül is 2003.Szept. 23.án megjelent a srácok negyed stúdió albuma Results May Vary néven. Az album első helyen debütált a Billboard 200-as listán (igaz a lemezből 2008-ig csak 1 000 000 darab kelt el, de platina lemezt ért).

Az album sok kritikát kapott : mondjuk a Rolling Stones pozitívan értékelte az albumot de a Playlouder kibaszott szarnak nevezte és a Yahooo sem volt oda érte túlságosan. Az album első maxija az „Eat You Alive” lett amely szerepelt az összes rock listán. A második és egyben utolsó maxi a a „The Who” együttes „Behind Blue Eyes” című dalának az átdolgozása lett. Ezt a számot a tévék és a rádiók is előszeretettel nyomták. De voltak olyan számok is amelyek nem lettek megklipesítve de igen nagy sikert arattak. Ilyen például a „Bulid A Bridge” című szám (aminek a gitár témáját ugye Head írta) ami a WWE Survivor Serie főcímdala lett, míg az „Almost Over bekerült a Rock Top 40-be.

2003 nyarán a Metallica meghívta a bandát a Summer Sanitarium Tour-ra. Tette ezt annak ellenére, hogy még 2000 végén összevesztek a Napster miatt. A turné n olyan együttesek mellet léphettek fel mint a Deftones, Mudvayne és a Linkin Park.A Chicagói koncerten történt hogy amint fellépet Fred a színpadra a közönség elkezdte kiabálni hogy „Fuck Fred Durst”. A frontember a 6. szám után megunta ezt bedobta a mikrofont a közönségbe és lement a színpadról. 

2004.03.23.án a banda fellépet Budapesten a Sport Arénában.

 

The Unquestionable Trutht (Part 1), Greatest Hitz, és a szünet (2004–2008)

2004.Júliusában elkezdtek keringeni a pletykák arról hogy Wes Borland visszatér az együttesbe. Júl.8.án a banda honlapja egy hivatalos levélben közölte a rajongókkal hogy Wes Borland ismét a csapat tagja és hogy Londonba stúdióznak. Erről készültek fotók is,és egy videó a „The Truth”-ról amit a hivatalos oldalon meg lehetett tekinteni. 

A  banda visszatért a régi producerükhöz Ross Robinson-hoz és elkészítették vele a 7 számost The Unquestionable Trutht (Part 1) nevű EP-t. Az albumot megint nem az alap felállásban készítették el. John Otto-t magánügyi problémái miatt Wes lecseréltette Sammy Siegler-e (John csak a „The Channel-ben szerepelt).

Az EP végül 2005.május 3.án jelent meg és a 24. helyen nyitott a Billboard 200-as listán továbbá 37 000 db-ot adtak el belőle az első héten. Később kicsivel több mint 100 000 példány kelt el belő Amerikában. Mondjuk az albumot a megjelenése előtt sehol sem reklámozták és egy videó klip se készült az albumról. A kritikusoktól közepes értékelést kapott és nagyon hasonlítgatták a Rage Against the Machine EP-éhez.

2005. Nov.8án megjelent a Greatest Hitz amely tartalmazta a  banda legjobb számait. 2 szám szerepel a Three Dollar Bill , Yall’s-ról, 4 Significant Other-ről, 5 a C.S.A.T.H.D.F.W.-ről , 3 a Results May Varyról. Valamint 3 (eddig) kiadatlan számot a Why-t, a Lean On Me-t és a Home Sweet Home/Bittersweet Symphony-t (amely a The Verve – Bittersweet Symphony. és a  Mötley Crüe – H.S.H. egyfajta remixe) és előszeretettel játszottak a tévék/rádiók ebből a számból csinálták az eddigi utolsó kislemezt . Néhány országban plusz bónusz számként rárakták a lemezre a The Truth-ot. Ezenkívül készült még egy DVD-is amelyen (a Take A Look Around klipjén kívül amely szerepelt a lemezen) a videoklipek szerepelnek. De ez a lemez se hozta meg a várt eredményt a bevételek szempontjából. Fred eközben azt mondta hogy őt kényszeríttették hogy csinálja meg a lemezt és hogy ő neki semmi kedve nem volt ezt kiadni. A lemez is csak a 47. helyen debütált a listákon. Wes Borland kijelentette, hogy a cd egy darab szar és csak kidobott pénz volt.

Wes ekkora kezdet inkább saját bandájával foglalkozni, mint a Bizkittel. És elkezdődött az üzengetés Fred és Wes között. Ekkor alapult a Black Light Burns , csak nekik lemezszerződésük nem volt ezért visszatért az LB-hez a lemeze promozásához aminek a Cruel Melody nevet adta. A lemez enyhe "Nine Inch Nails" beütéssel rendelkezik és nem lett belőle világra szóló siker (mint a többi Wes szóló projectből sem) amire persze azt mondta nem fontos az eladott lemezek száma. Ezek után Wes egyre többet hangoztatta hogy nem szeretett a Bizkitben lenni és gyalázta az együttest , az első album óta nem szerette azt a zenét amit a banda csinált és csak a koncertek miatt maradt ott. Ennek negatív lett a fogadtatása, mert ezzel promozta saját albumát.

A többi tag is elkezdett a saját dolgával foglakozni: Sam egy kis bandának segített, John elment elvonóra, majd dobleckéket adott és emellett elkezdett rapelni.   DJ Lethal dolgozott saját illetve a "La Coka Nostra" Dj-e lett mely gyakorlatilag a House Of Pain csak 3 emberrel kiegészülve (tehát 6-an voltak). Fred pedig elkezdett filmezni. Először a "Revelations" sorozat 3. részében szerepelt majd a "Lélekszám 436"-ba (egy  misztikus thriller) kapott nagyobb szerepet. Ezután elkezdett filmeket rendezni (mivel az LB klippek nagy részét ő rendezte már volt benne gyakorlata). Első filmje az "Education of Charlie Banks. Ez a kis független film a Tribeca Film Fesztiválon díjat is nyert, és imdb-n is 7,6 ponton áll és komoly elismeréseket kapott. Második filmje a "The Longshots" amelyben Ice Cube is szerepel. De ez a film nem szerepelt nagy sikerrel, és végül 2008-ban szerepelt a Dr. House 4. évadanák utolsó 2 részében, ahol egy pultost játszott. Még 2007-ben nagyon megorroltak a fanok Fredre mert azt írta nekik: "Ez a ti évetek! Idén visszatérünk" aztán nem lett ebben az évben semmi.

A srácok magukra találnak (2008-2009)

2008-ban Wes belépett Marilyn Mansonhoz, de ez azért volt érdekes, mert Wes azért lépett ki a bizkitből, mert úgy találta, hogy Fred elnyomta őt. Manson még nála is nagyobb zsarnok, így hát nem is volt túl sokáig MM-nél Borland.

Mivel a kiadó is a pénzből él, megjelent a Rock Im Park 2001 DVD 2008. március 31.én. Ez volt ez egyik utolsó koncert, ahol a banda az alap felállásban játszott, továbbá ebben az évben 2008.Júl.15.én megjelent az Universal UK-nál a „The Collected”, amely egy Greatest Hitz 2.0-nak felel meg

2008 végén Sam elmondta, hogy a banda az új albumon dolgozik, de még csak a korai szakaszban vannak.

2008 közepén elkezdtek terjengeni olyan hírek h a banda egy visszatérő körutat fog szervezni (ezt később hivatalosan is megerősítették). A tagokkal való beszélgetések során azt lehettet következtetni, hogy az új gitáros személy nem más, mint Terry Balsamo. Közben a tagok elkezdtek éledezni Twitteren.Lethal barátunk és még Wes is regisztrált és egyre kezdett valószínűbbnek lenni az hogy mégsem Balsamo lesz a gitáros hanem Wes Borland.  

Sam és John ezután elkezdet blogolni és minden pénteken írtak egy bejegyzést és csatoltak hozzá képeket is. Kicsivel később Fred írt egy hosszabb bejegyzést. Elkezdett terjengeni a hír hogy a banda fel fog lépni a Download és a Rock Am Ring fesztiválon is. Ezt később visszavonták, végül pedig újramegerősítették.

                        2009.február 11.e nagy nap a Limp Bizkit történetében. A banda bejelentette, hogy visszatér, ráadásul az eredeti felállásban. Egy nyilatkozatott adott ki  Fred és Wes:

„Megegyeztünk, hogy sokkal jobban undorít minket a populáris zene jelenlegi állapota, mint egymás feje. Annak ellenére, hogy külön utakon járunk, rájöttünk, hogy azt az egyedülálló energiát, amit ez az öt ember nyújt, nem lehet máshol megtalálni. Ezért alakul újjá a Limp Bizkit.”

Továbbá megerősítették a koncert körutat amelyen fellép többek között Sopronban a Volt fesztiválon. 

Először úgy tudtuk Wes csak a turné ideje alatt lesz megint a bandában (ezért a média volt a felelős) majd végül kiderült, hogy a turné + új album és majd utána kiderül, hogy mi lesz. A banda elkezdet gyakorolni. Ezt rögzítették is, majd felrakták a netre ezeket a videókat. Az első két videó a Break Stuff és a Boiler volt (ami azért érdekes mert eddig egy turnén se játszották), a turné neve pedig Unicorns N Rainbows Tour 2009 lett.

Februárban megtudtuk miért került ki a bandából Mike (Sam mondtal el végül) :"Mike-al egyszerűen nem jött össze. Imádtuk, nagyon nagyon jó gitáros és jó volt az összhang. Aztán amikor vége lett a turnénak és visszamentünk a stúdióba, hogy új számokat vegyünk fel,  egyszerűen nem volt ott, nem akarta. Fizikailag nem volt ott, nem volt gitáros. Ő csak igazából turnézni szeretett volna és egy új album már sok volt neki. Nekünk kellett az új lemez így szétváltak útjaink."

2009. május 20-án Rigában (Lettország) megvolt a nagy visszatérő koncert, amire mindenki várt, és várjuk a további fontos eseményeket

Szerző: The Glue

Szólj hozzá!

Címkék: lb

Metallica @ Budapest,2010

2010.10.13. 21:44

10 év után újra Budapestre látogatott a 'talica a World Magnetic Tour alkalmával. A koncertre 2 nap alatt elfogyott az összes jegy (nekem még a második nap sikerült a jegyirodában jegyet venni a nyitáskor - aznap lógtam is suliból :P).

A Metallica 2 külföldi zenekart hozott magának elő zenekarnak: a High on Fire-t és a Volbeat-et. Az első elő zenekar 7-kor kezdett. Nekem nem tetszős zenét toltak, bár a zene még jó is lett volna (ha a hangosítok normálisan végzik a dolgukat, de ezt majd a továbbiakban fejtem ki)ha a csávó nem hörög hanem énekelni próbál, mindegy is ez az én magán véleményem. Ezután következett a dán Volbeat együttes, ami lényegesebben jobb zenekarnak tetszelgett, mint a HoF, de az ő zenéjük se fogot meg igazán.

Ezután jött meg egy hosszú és unalmas szünet. A szünetekben a rádióról szóló számok meg folyamatosan ismétlődtek (pl. 3x is elhangzott egy AC/DC, Korn vagy egy Guns 'n' Roses szám...)Aztán feljöttek a színpadra a hangszer technikusok. Gyakorlatilag az ember már annyira ki volt éhezve valami zenére, hogy, azt örömmel vette tudomásul h valaki van a színpadon. A dobnak már igen csak tetszetős hangja volt (az előző együttesek a ki hangosításával ellentétben).

Állítólag a fő zenekarnak 9-kor kezdődött volna  a koncertje, ők viszont 21:15 körül slattyogtak ki az öltözőből.

Mondtam magamba "Igen, elkezdődött, Végre élőben is láthatom a Trash metál legnagyobb alakjait!" A nyitás a már megszokott The Exctasy of Gold volt (a kivetítőn ez alatt "A jó,a rossz és a csúf" temető jelente ment. Miután vége lett a videónak kezdődött is a rendes élő zene. A nyitás (a nagy kedvencem) a Creeping Death volt, amit (szintén a Ride albumról) a For Whom The Bell Tolls követett. A kivetítőkön folyamatos mutatták a bandát, valamint az első sorban álló embereket. Érdekes én úgy vettem észre, hogy a koncerten elég egy élettelen tömeg volt, de mindegy is. A harmadik szám a "Black Albumról" a Through The Never volt, amit a banda először játszott Budapesten. Ezután következet az a Justice albumról a Harvester Of Sorrow. Következtek Robert Trujillo percei, mert ő kezdett egy basszus szólóba, amit felváltott a Fade To Black ismerős dallamai (és mára ennyi is volt a Ride albumból). Sajnos ezután nálam beállt a koncert, mert érkezett a Death Magnetic-ről 2 kevésbé kedvelt szám a That Was Just Your Life és a The End of the Line. Érdekességképpen megjegyezném, hogy az ez előtti koncerteken mindig ez a szám volt a nyitás és nálunk kerültek csak be a setlist majdnem közepére. A bőgős után a szólógitáros is kapott egy pár percet, hogy megmutassa mit is tud. Tehát Kirk Hammett szólója után érkezett még a koncert "első felében" a The Day That Never Comes, Sad But True (amire már mindenki tombolt érdekes módon) valamint a koncert utolsó Magnetic száma a Cyanide. Érdekes ugye h a turné ugye a Death Magnetic album turnéja, ehhez képest összesen volt az albumról 4 szám (és azok se a legjobbak pl. én a Broken, Beat & Scarred-t,All Nightmare Long-ot vagy a My Apocalypse-t szívesebben hallgattam volna, mint mondjuk a That Was Just Your Life-ot és a The End of the Line-t...).

Érkezett a koncert krémje, ahol a Black Album-ot, a Puppets-t és a Justice albumról játszottak felváltva). Először érkezett a One (aminek az elején marha jól nézett ki a tűzijáték, valamint a számban Lars Ulrich jól elkúrta a két lábdobos témáját aminek következtében azután a szám kicsit begyorsult), aztán a Master Of Puppets, a Blackened (amit 22 éve nem hallhatott a magyar közönség),aztán  Kirk újabb szólója, a Nothing Else Matters (amit a közönséggel énekeltettet James Hetfield) és az Enter Sandman (hogy legalább mindenki tudjon mondani 2 számot  amit felismert koncerten...). Jött egy kisebb szűnet és nekem meg sajnos mennem kellett a koncertről (a fránya "vidéki" közlekedés, elkellett érni az utolsó vonatot és az a negyed óra késés pont az utolsó 3 szám ideje volt :C ). De még pont hallottam a Diamond Eye-s Helpless című dalának a feldolgozásának elejét. Érkezett még a Kill albumról a Motorbreath  (amit ahogy elnéztem semmi értelme nem volt berakni a setlistbe – mint a Helpless -tés Through The Never-t se mert  a közönség 90%-nak lövése se volt, hogy mit játszik a banda... ). A záró szám (szintén a Kill albumról) a Seek & Destroy volt (ami előtt James azt kérte a közönségtől h ordítsák a szöveget, ehhez tette hozzá , hogy ő is ebből csinált karriert :P)

Szerintem lényegében tűrhető koncert volt, leszámítva kisebb, nagyobb hibákat. Nagy hiba volt a hangosítással, mert ahol én ültem ott egyszer a dob volt túl hangos, egyszer meg a gitár volt halk... azért nehogy már a 21.században nem lehet levezetni egy koncertet normális hangosítással... Kisebb hiba az volt mikor Lars elcsúszott a dobbal, és így begyorsította a bandát, vagy éppen belassította (bár a többiek megpróbáltak mindent a hibák kiküszöbölésére). A banda próbálta néha - néha felvenni a kapcsolatot a közönséggel, kisebb- nagyobb sikerekkel.

(Sajnos nagy számban láttam sok velem egy korú kis hülyegyereket, aki csak azért ment ki a koncertre, hogy el tudja mondani, hogy „ő bizony kint volt egy Metallica koncerten”, viszont azt sem tudta mi/ki az a Metallica…)

 

Hivatalosan még meg sem jelent,de a torrent oldalakról már szedhető lefele az új Korn album. Én feltöltöttem nektek 4shared-re ,hogy ne keljen szenvednetek a seedelésel :)

www.4shared.com/file/3NFy6o2P/Korn_-_Korn_III_-_Remember_Who.html

A bónusz számok is megvannak :P

www.4shared.com/file/MD6huloW/Korn_-_Korn_III-Remember_Who_Y.html

 

Bootleg - Kiss

2010.06.11. 20:39

Újabb DSP-vel ajándékozlak meg titeket : Feltöltöttem nektek a 'pesti Kiss koncertet (DSP) 2 részletben : 1  2

 

Sok szórakozást :D

Bootleg letöltés

2010.05.28. 23:41

Feltettem netre a magyarországi Metalica és Rammstein koncert hanganygát. A Metallicáé valmivel jobb ,mert az a hivatalos oldalról letöltött DSP míg a Rammstein koncert hanganyagát egy "amatőr" felvételről konvertáltam át.De ez ne riasszon meg titeket,megéri letölteni ! ('talica koncertről lesz majd koncertbeszámoló!!!)

Rammstein  Metallica

Kérem emberek, ez egy olyan dátum, amit soha nem fogok elfelejteni. E-nap lépett fel nálunk (harmadszorra) az Indusztriál-Metált /ipari metált játszó német Rammstein. A koncertet nagy várakozás előzte meg, ráadásul az utolsó előtti nap sikerült a kiemelt üllő jegyemet egy kiemelt álló jegyre cserélnem (el sem tudom mondani mit köszönhetek annak a lánynak, aki cserélt velem). Én úgy tudtam, hogy 6 órakor lesz kapunyitás,(de később derült ki, hogy 7 órakor van) ezért odamentem 3 órára a barátnőmmel az Arénához. Sajnos kicsit fújt a szél ezért hideg volt, de viszont volt egy megfelelő ember, akivel elvoltam és így fel sem tűnt, hogy fázom (ennyit a magánjellegű dolgokról).
 
Na, szóval kapunyitáskor sikerült az első kisebb csoporttal beférkőznöm és mindjárt rongyoltam is le a küzdőtérre, már persze amennyire lehetet. Bent 1 órát kellett várni az elő zenekarra, (ami a 4 órás várakozás után meg sem kottyant) akikben norvég elektro-indusztriált játszó Combichrist-et tisztelhettük. Én előzetesben meghallgattam pár számukat, de nem nagyon tetszett. A (félórás) koncerten, viszont egész jók voltak. Az első szám, amivel nyitottak (sajnos nem emlékszem a nevére) egész tetszetős volt, a másik, amire még emlékszem az a Fuck That Shit volt, ekkora volt az, hogy az énekes lejött a közönséghez, végig pacsizott a fél sorral majd, pont előttem felmászott a "kordonra" és felettem énekelt. Mint már mondtam fél óra volt a koncertjük, egész élvezhetőek voltak- bemelegítésnek tökéletes. Amúgy nem tom ki nézte, de a 2 dobos elképesztő őrült volt. A (színpadon bal oldalt álló) kollega lelocsolta a tammját vízzel,(később egész jól nézett ki a tamm , ahogy ütik és pattan fel róla a víz). Folyamatosan lerugdosta a dobjait, valamint a kedvenc elfoglaltsága az volt hogy, a dobverőit a tammokra ráb*szta úgy, hogy a dobverő elrepült a fenébe. Ráadásul a  jobb oldali delikvensünkkel (aki a dobjára állva gyakorlatilag szétverte a cinjét) folyamatosan dobálták a dobverőjüket egymásnak. A végén pedig az a darabolás, amit szegény dobokkal csináltak...borzasztó volt :D
 
Újabb félóra szünetünk volt, míg a technikusok összepakoltak. Közben ment a szervezkedés a Security-seknél és egy szervező is oda jött, akinél ott volt a setlist (vagyis a "munkamenet"), gyorsan elkértem a lapját (sajnos csak megnézni volt szabad, mert már elígérte a lapot másnak), de nem ért meglepetés a setlisttel kapcsolatban.

9 óra környékén én arra lettem figyelmes, hogy olyan hatás ér mintha megindulna a föld. Gyakorlatilag minden elkezdett dübörögni (de ezt csak azt tudja rendesen, aki ott volt). Ez volt az Introja a "nagy" koncertnek. Eközben a "függöny" mögött is elkezdődött valami… Bal oldalon Paul (H. Landers) egy csákánnyal, jobboldalon (előttem) Richard (Z. Kruspe) a gitárjával tört át egy (szerintem) plexi falat. Középen egy vasajtó volt, ami körül végig ment egy égő csík (talán háturól kihegesztették ,nekem erről mindig az ugrik be, amikor a Star Wars 1-ben Qui Gon a lézerkardal kivág egy lyukat a páncél ajtón), és amikkor a csík végig ért, az ajtó kirobbant. Kilépett az ajtón a német "óriás" Till (Lindemann), egy kicsit fura "fejdísszel"(ami tulajdonképp egy hajháló és egy piros „boa” volt). A koncert lényegi rész a Rammlied-del kezdődött. Érdekes volt, hogy Till szája úgy világított, mint egy lámpa (valószínűleg foszforeszkálós valamivel lehetettek bekenve a fogai), de jól nézett ki. Én megmondom nagyot csalódtam a számban (pozitív értelemben), mert azt hittem kicsit lapos lesz a szám "introként" (pl. jobban el tudtam volna képzelni kezdésnek a Mein Herz Brennt-et vagy a Reise,Reise-t), de nagyon jól szólt koncerten. Második számnak érkezett a Bückstabü (vagy B********) amire jól lehettet vadulni, de sokkal többet nem lehet róla elmondani. Az első komolyabb tűzijátékot a (következő számban) Waidmanns Heil alatt láthattuk. A szám talán a LIFAD album legzúzosabb száma és a koncerten is nagyon jól szólt. A következő szám a (Reise,Reise albumról egyedül előadott szám) Keine Lust, amiben Till az "Ich habe Keine Lust zu onanieren" rész alatt előttem kezdte imitálni azt a bizonyos dolgot (valamiért nagyon tetszett az énekeseknek az a hely ahol álltam, mert, ott kezdték el fogdosni a nemi szervüket mindig ). A másik szám, amiben nagyot csalódtam (pozitív értelemben) az a Weisses Fleisch volt. Nem azért, mert nem szerettem a számot, hanem azért, mert nem számítottam ilyen jó performancera. Christoph (Schneider) lenyomott egy dobszólót, Flake (Christian Lorenz) egy elektro tánccal kedveskedet nekünk és sor került az első "összeütközésre" Till és Flake közt (most Till győzött). Jött az adrenalin bomba a Feuer Frei személyében (még mindig rohadt jól néz ki az, amikor szájra erősített lángszóróból jön a lángcsóva). A szám kb. felénél ("Gefährlich ist wer Schmerzen kennt vom Feuer das den Geist verbrennt..." résznél) Till felmászott Flake-hez és elkezdte inzultálni a szintetizátorost és a tudtára adta hogy, itt bizony bajok lesznek (a "Bang,Bang" szó alatt ugycsinált az énekes mint aki le fogja lőni a szintist) .

A Joseph Fritzl féle történetet feldolgozó/kiparodizáló Wiener Blut következet. A szám elején az énekes egy kis asztalkánál, (egy régi) állólámpa alatt ült és a szám intróját (ami ha jól tudom egy Wagner mű) hallgatta egy gramofonon. Az első versszak után következet egy kis nyújtás, ami alatt a magasból kis babák ereszkedtek le (amiknek a fejük egy-egy zöld lézerrel volt ellátva), azokon a köteleken, amiken leengedték a babákat, el voltak helyezve kisebb robbanószerek (amik a szám végén felrobbantak). Én nem tudom, sokaknak mi baja van evvel a dallal, szerintem "vicces", zúzos és kicsit elgondolkodtató. Én a következő számnak nagyon megörültem, egyrészt azért, mert engem valamiért elsőre megfogott az új albumról (de ne kérdezzétek miért) és végre lehetet egy kicsit pihenni is. (Én 2 pulcsiba voltam elől mivel, aznap már nem mentem haza suli után és kabátban meg hogyan néztem volna már ki? Így egyrészt alapból melegem volt + a sok tüzeskedés és az ugrálás következtében még a tököm alatt is megizzadtam). Másrészt végre bekapcsolták egy kicsit a ventillátorokat, így jött egy kis hűvös levegő is a Frühling In Paris alatt. Én csodálkoztam azon, hogy Oliver (Riedel) (basszusgitáros) játszott az akusztikus gitáron a szám elején, valamint most sem értem miért ebben a számban esett le a legutolsó függöny is, miután a színpad úgy nézett ki, mint egy gyár (város) (valamiért egész jól nézett ki a színpadi őszlátvány a villanykörtével a dal elején). A mai napra ennyi is volt a "visszafogottabb" számokból. A sok botrányt okozó (a Németországban be tiltott ,ezért a német koncerteken nem is játszott)  Ich Tu Dir Weh jött. Itt folytatódott a Till és Flake közti "háború". A billentyűs a szám felénél lejött a színpad elejére lerúgta az énekest majd vissza fele ment már a szintetizátorhoz mikkor Till elkapta, belegyömöszölte egy összekovácsolt fürdőkádba, majd helyben hagyta ott. DE ez még nem volt elég... az énekes egy demizsonnal a kezében, egy állványon felemelkedett a magasba és onnan tűzzel tele "locsolta" a kádat (ami pluszban még egy párszor be is robbant). A kádból Flake már egy villogó ruciban tért vissza (de vajon hol hagyta a bőrszerkóját?), majd futópadja elindítása után elkezdődött a régi nagy kedvenc a Du Riechst So Gut. Azt sajnálom, hogy a számot a Liebe Ist Für Alle Da helyett tették be a setlistbe (kb. 2 hete) és nincsen benne a régi tűzszóró íj. A 11. számnak érkezett a Benzin, aminek az elején Paul és Richard a színpad közepén térdelve gitároztak (de úgy csináltak mintha valami "hűdenagy" szólót játszanának), valamint felkerült egy benzinkút is, amihez Till a "Benzin" szó alatt mindig hozzá dörgölődzött. A szám vége fele egy kaszkadőr ment fel a deszkákra, akit Till a benzinkútból jövő lángcsóvával meggyújtott, a kaszkadőr pár körfutás után levetette magát (eközben az énekes megrugdosta és leköpte) és eloltották rajta a tűzet. Eljött a menetelés ideje a Links 2,3,4 alatt (Cristoph vezénylésével). Till-t mintha  a szám alatt kiütötték/kiütöttük volna akkor amikor a közönség ordította a "zwo" szót ,mert mindig úgy csinált mintha bekapott volna egy jobbhorgot.

Érkezett a közönség kedvenc Du Hast, aminek a refrénjét az egész aréna üvöltötte (jobban, mint a koncert előtt, a németül próbálkozó metál harcosok). Nekem pl. nagyon tetszett az h a "Willst du bis der Tod euch scheidet treu ihr sein für alle Tage" rész után a „ja” szónál a színpadról jött a tűz, a „nein” szónál pedig a magasból. A Pussy-ban (Flake és Cristoph kivételével) a bandatagok felsorakoztak a színpad elején és Till közönséggel énekeltette az első versszakot, majd a szám közepénél jött a habparty. Az énekes egy nagy "ágyúval" végigjött a közönség előtt, amiből folyamatosan jött a hab (ugye nem kell kifejtenem, hogy ezzel a "jelenettel" mire céloztak a fiúk), de ha ez még nem lett volna elég, kaptunk konfettit a ragacsos ruhánkra - szóval jól néztünk ki. Eljött a "búcsúzkodás" ideje, most az összes tag előre jött a színpadon,mindenki bedobálta a dobverőit/gitárpengetőit, meghajoltak (Till elmondta még hogy, "Köszönjük szépen. Szeretünk benneteket!") majd, lementek a színpadról. Lám milyen meglepő a tagoknak ennyi nem volt elég belőlünk, kaphatunk egy kis "ráadást". Az első ráadás szám a Sonne volt. Én egy kicsit féltem a számtól, mert (szerintem) koncerten nem olyan élvezetes (mint ahogy hallottuk a Mutter lemezen), de ehhez képest nagyon jól szólt ma (a számolás(ok) alatt megint előkerült a lángoszlop). Flake a szám végén  szintetizátoron rögtön áttért a Haifischre. Én meghallgatom ezt a számot, de nem a kedvencem (a zenei "aláfestéssel" van gondom). A régi jól bevált látványelem: a csónak is előkerül (és meglepetésemre) Flake jött ki hozzánk (és nem Richard). "Újra" megmozdult az Aréna az Ich Will alatt. A közönség megint elénekelte (inkább üvöltötte) az első versszakot. A "Wir wollen eure hände sehen" sor után Till (egy kicsit Uri Geller féle akcentussal) elmondta magyarul "Kézeket a mágásba!".  Ezután a tagok megint eltűntek 2 percre (én eddigre már teljesen elfáradtam, eldöntöttem az utolsó számnál kamerázni/fényképezni fogok).Egyszer csak felhangzott az Engel intrója és kis vártatva Till is megjelent egy angyal szárnyal, (ami szerintem a nap legszebb látványeleme volt) ami később meggyulladt.,valamint Ebben a számban is volt egy kis nyújtás a közönség szórakoztatására és végül elérkezet a végső búcsú az együttestől.

Én úgy érzem a koncert után elégedetten mehetem haza és teljesen megérte a koncert a jegy árát, mert ennyi pirotecnikát és ilyen teljesítményt nem kap mindenhol/minden nap az ember. A setlistel kapcsolatban úgy érzem, hogy, a Rammlied és az Weisses Fleisch volt az a két szám, amitől nem vártam volna ennyit, a Bückstabüt egyszer meglehettet hallgatni, de továbbra is töltelék számnak tartom (mondjuk egy Mein Teil mellett).Amin leginkább csodálkoztam az az volt hogy, az Engelben feljött a színpadra a női részt éneklő Bobo (és nem felvételről ment az éneke). A playbackről annyit mondanék hogy, leginkább az első 3 számban lehetet a legjobban kivenni (Rammlied,Bückstabü,Waidmanns Heil) , de ezek is főbbképp a koncertfelvételeken lehetet hallani.Mint utóbb kiderült aznap este nem csak a koncert élményével lettem gazdagabb (de ez már más tészta...)

Rammstein megapack

2010.03.13. 08:26

Nos,már csak bő 1 hét van a Rammstein koncertig. Erre az alkalomra ajánlanám ezt a linket ahonnan le lehet tölteni 24 gb! ramm élő audiot. (az oldalra regisztrálni kell,de nem nagy cucc a regisztrálás,de ha kell akkor írj és segítek)

rutracker.org/forum/viewtopic.php

Reklám

2010.01.08. 19:09

Eladók az alábbi lemezeim
LP - Minutes To Midnight 3000 Ft
Korn - Issues 2000 Ft

(az árak egyébként alkudhatók)

2010

2009.12.29. 11:12

Utólag is mindenkinek boldog karácsonyt és előre kívánnék boldog új évet! 

Na hogy itt az év vége összegyűjtöttem hogy meliyk banda új lemezét várom 2010-ben : Limp Bizkit,Korn,Deftones,Disturbed,Adema,Linkin Park (márha kijön valaha és nem vinnyogós szar lesz) és végül de nem utolsó sorban NIN

LPU 9.0

2009.11.23. 18:20

Itt is van az LPU 9.0 . Letölteni itt lehet

Véleményeket itt a kommentekhez vagy ide küldjétek!

Igaz csak 2 nap múlva jelenik meg az album,de nekem már három napja megvan :D

Letöltés (igaz én nem ezt tölröttem le)

és a deluxe verzió XD

Az összes 2009-es DSP

2009.10.10. 13:32

19.07.2009 İstanbul, Turkey, İstanbul Park, Rock’n Coke Festival  [Ez nem DSP csak van róla audió!] [Download]
21.07.2009 Athens, Greece, Terra Vibe Park      [Download]
23.07.2009 Graz, Austria, Stadthalle      [Download]
28.07.2009 Zürich, Switzerland, Hallenstadion      [Download]
30.07.2009 Stuttgart, Germany, Cannstatter Wasen      [Download]

02.08.2009 Gräfenhainichen, Germany, Ferropolis ‘Stadt aus Eisen’      [Download]
08.08.2009 Chiba City, Japan, Chiba Marine Stadium, Summer Sonic Festival      [Download]
09.08.2009 Osaka, Japan, Maishima, Summer Sonic Festival      [Download]
11.08.2009 Okinawa, Japan, Mihama Athletic Field      [Download]
13.08.2009 Taipei, Taiwan, Taipei County Stadium, 2009 Summer Rock Summit      [Download]
15.08.2009 Shanghai, China, Shanghai Stadium      [Download]
16.08.2009 Macao, China, Cotai Arena @ The Venetian Resort      [Download]

LPU 9.0

2009.10.10. 11:47

Tegnap megtudtuk h az LPU 9.0-án demók lesznek.Végre nem live cd és LPU 8.0-ás baromság lesz a lemezen. YE

Qwerty élőben

2009.10.07. 10:30

Linkin kérte a qwerty-t élőben,tessék : http://www.4shared.com/file/87884475/2cdb3321/Qwerty_Live.html?s=1 

Ázsiai DSP

2009.10.01. 16:33

Elérhető az LP Makaó-i és Tajpej-i fellépés DSP-je

13.08.2009 Taipei
Sendspace.com

16.08.2009 Macao
Sendspace.com
Megaupload.com

 

Megjelent az Out Of Ashes!

2009.09.30. 15:57

Ma (igaz még csak Japánban) megjelent a Dead By Sunrise bemutatkozó albuma. Holnapra tudok is róla írni véleményt (de lehet h még ma este meglesz). Figyeljétek majd holnaptól az oldalamon az  "Albumok leírásánál" az Out of Ashes ( http://lponline.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=10 06585 ) oldalát!

Out of Ashes

Szerző: The Glue

Szólj hozzá!

Címkék: dbs ooa

Na kérem : végre lehullt a lepel a Morning After-ről. Végül is nekem lett igazam,de nem egészen) mert a technó változat kapott helyet a lemezen (mint bónusz szám a speciális kiadáson). Ugyanis a teknó verzió lett egy kicsit átalakítva (mint énekileg mint zeneileg) (momentán én az akusztikus verziónak örültem volna).

 

Letöltés

Szerző: The Glue

Szólj hozzá!

Címkék: dbs ooa

Linkin Park : 2009-es DSP-k

2009.09.27. 13:29

Az lplive.netnek köszönhetően elérhetőek az idei DSP-k (igaz csak az Eu-s koncertek + 1 japán koncert,mert eddig csak azok lettek felrakva) 


21.07.2009 Athens:
Rapidshare
Megaupload
Direct Link
LPC server

23.07.2009 Graz:
Rapidshare
Direct Link
LPC server

28.07.2009 Zürich:
Rapidshare
Direct Link
LPC server

30.07.09 Stuttgart:
Rapidshare
LPC server
Megaupload

02.08.2009 - Gräfenhainichen:
Megaupload
LPC server (Képek itt)
4Shared

08.08.2009 Chiba City:
Julien-K.de Server
LPC server

Szerző: The Glue

Szólj hozzá!

Címkék: dsp 2009 lp

Köszöntés

2009.09.23. 09:52

Cső mindenkinek!

Végre-valahára megírom az első "hírnek nevezett" akármit.Lényegében erre az oldalra zenével kapcsolatos dolgokat fogok írkálni. 

Az LP oldalamat itt tekinthetitek meg + van még egy LB oldal is melynek társszerkeztője vagyok,ezt itt nézhetitek meg. Sajnos az utóbbi oldal nem megy annyira,de ennek többoka is van amit majd később kifejtek...