Metallica @ Budapest,2010

2010.10.13. 21:44

10 év után újra Budapestre látogatott a 'talica a World Magnetic Tour alkalmával. A koncertre 2 nap alatt elfogyott az összes jegy (nekem még a második nap sikerült a jegyirodában jegyet venni a nyitáskor - aznap lógtam is suliból :P).

A Metallica 2 külföldi zenekart hozott magának elő zenekarnak: a High on Fire-t és a Volbeat-et. Az első elő zenekar 7-kor kezdett. Nekem nem tetszős zenét toltak, bár a zene még jó is lett volna (ha a hangosítok normálisan végzik a dolgukat, de ezt majd a továbbiakban fejtem ki)ha a csávó nem hörög hanem énekelni próbál, mindegy is ez az én magán véleményem. Ezután következett a dán Volbeat együttes, ami lényegesebben jobb zenekarnak tetszelgett, mint a HoF, de az ő zenéjük se fogot meg igazán.

Ezután jött meg egy hosszú és unalmas szünet. A szünetekben a rádióról szóló számok meg folyamatosan ismétlődtek (pl. 3x is elhangzott egy AC/DC, Korn vagy egy Guns 'n' Roses szám...)Aztán feljöttek a színpadra a hangszer technikusok. Gyakorlatilag az ember már annyira ki volt éhezve valami zenére, hogy, azt örömmel vette tudomásul h valaki van a színpadon. A dobnak már igen csak tetszetős hangja volt (az előző együttesek a ki hangosításával ellentétben).

Állítólag a fő zenekarnak 9-kor kezdődött volna  a koncertje, ők viszont 21:15 körül slattyogtak ki az öltözőből.

Mondtam magamba "Igen, elkezdődött, Végre élőben is láthatom a Trash metál legnagyobb alakjait!" A nyitás a már megszokott The Exctasy of Gold volt (a kivetítőn ez alatt "A jó,a rossz és a csúf" temető jelente ment. Miután vége lett a videónak kezdődött is a rendes élő zene. A nyitás (a nagy kedvencem) a Creeping Death volt, amit (szintén a Ride albumról) a For Whom The Bell Tolls követett. A kivetítőkön folyamatos mutatták a bandát, valamint az első sorban álló embereket. Érdekes én úgy vettem észre, hogy a koncerten elég egy élettelen tömeg volt, de mindegy is. A harmadik szám a "Black Albumról" a Through The Never volt, amit a banda először játszott Budapesten. Ezután következet az a Justice albumról a Harvester Of Sorrow. Következtek Robert Trujillo percei, mert ő kezdett egy basszus szólóba, amit felváltott a Fade To Black ismerős dallamai (és mára ennyi is volt a Ride albumból). Sajnos ezután nálam beállt a koncert, mert érkezett a Death Magnetic-ről 2 kevésbé kedvelt szám a That Was Just Your Life és a The End of the Line. Érdekességképpen megjegyezném, hogy az ez előtti koncerteken mindig ez a szám volt a nyitás és nálunk kerültek csak be a setlist majdnem közepére. A bőgős után a szólógitáros is kapott egy pár percet, hogy megmutassa mit is tud. Tehát Kirk Hammett szólója után érkezett még a koncert "első felében" a The Day That Never Comes, Sad But True (amire már mindenki tombolt érdekes módon) valamint a koncert utolsó Magnetic száma a Cyanide. Érdekes ugye h a turné ugye a Death Magnetic album turnéja, ehhez képest összesen volt az albumról 4 szám (és azok se a legjobbak pl. én a Broken, Beat & Scarred-t,All Nightmare Long-ot vagy a My Apocalypse-t szívesebben hallgattam volna, mint mondjuk a That Was Just Your Life-ot és a The End of the Line-t...).

Érkezett a koncert krémje, ahol a Black Album-ot, a Puppets-t és a Justice albumról játszottak felváltva). Először érkezett a One (aminek az elején marha jól nézett ki a tűzijáték, valamint a számban Lars Ulrich jól elkúrta a két lábdobos témáját aminek következtében azután a szám kicsit begyorsult), aztán a Master Of Puppets, a Blackened (amit 22 éve nem hallhatott a magyar közönség),aztán  Kirk újabb szólója, a Nothing Else Matters (amit a közönséggel énekeltettet James Hetfield) és az Enter Sandman (hogy legalább mindenki tudjon mondani 2 számot  amit felismert koncerten...). Jött egy kisebb szűnet és nekem meg sajnos mennem kellett a koncertről (a fránya "vidéki" közlekedés, elkellett érni az utolsó vonatot és az a negyed óra késés pont az utolsó 3 szám ideje volt :C ). De még pont hallottam a Diamond Eye-s Helpless című dalának a feldolgozásának elejét. Érkezett még a Kill albumról a Motorbreath  (amit ahogy elnéztem semmi értelme nem volt berakni a setlistbe – mint a Helpless -tés Through The Never-t se mert  a közönség 90%-nak lövése se volt, hogy mit játszik a banda... ). A záró szám (szintén a Kill albumról) a Seek & Destroy volt (ami előtt James azt kérte a közönségtől h ordítsák a szöveget, ehhez tette hozzá , hogy ő is ebből csinált karriert :P)

Szerintem lényegében tűrhető koncert volt, leszámítva kisebb, nagyobb hibákat. Nagy hiba volt a hangosítással, mert ahol én ültem ott egyszer a dob volt túl hangos, egyszer meg a gitár volt halk... azért nehogy már a 21.században nem lehet levezetni egy koncertet normális hangosítással... Kisebb hiba az volt mikor Lars elcsúszott a dobbal, és így begyorsította a bandát, vagy éppen belassította (bár a többiek megpróbáltak mindent a hibák kiküszöbölésére). A banda próbálta néha - néha felvenni a kapcsolatot a közönséggel, kisebb- nagyobb sikerekkel.

(Sajnos nagy számban láttam sok velem egy korú kis hülyegyereket, aki csak azért ment ki a koncertre, hogy el tudja mondani, hogy „ő bizony kint volt egy Metallica koncerten”, viszont azt sem tudta mi/ki az a Metallica…)

 

süti beállítások módosítása