Limp Bizkit - Gold Cobra

2011.06.30. 19:10

2 éve mikor a zenekar bejelentette hogy, visszatér és már rendezi a "Come Back" turnéját (amikor 2009-ben Sopronba is eljöttek) ,valamit az új lemez felvételeivel is elég jól haladnak,mindenki örült mint majom a farkának. Aztán lezajlott a turné, vártuk a híreket az albumról (azt vagy még/már írták a szövegeket,vagy mixeltek) de sehogy sem lett semmi a beígért lemezből, egészen 2010 nyaráig mikor kirakták a zenekar honlapjára a Why Try-t aztán rá "nemsokra" jött a Walking Away is. Megint csend lett egy ideig majd jött néhány rövid videó a stúdióból, meg Fred mutatott néhány számot chaten. Aztán elérkeztünk 2011 márciusáig és végre bejelentették a lemez megjelenés időpontját: jún 7.. De ahogy azt már megszokhattuk megint csúszott a megjelenés egészen jún 27.ig.(A megjelenés előtti héten szokás szerint az album fel is került a netre).

Nos nézzük a számokat : 

Introbra : Sztem egy semmitmondó intro,idegtépő csak. (kb olyan mint a Slipknot intrói)

Bring It Back : Az agresszív gitár tetszik benne ,de Frednek ez az érdekes hangú rappelése annyira már nem.A dalt a hallgatható kategóriába sorolnám.

Gold Cobra: A címadó dal első hallásra még annyira nem fogott meg de, aztán...Szerintem az album egyik húzó dala.

Shark Attack : Laza rappelős szám,igazi Starfish feeling. Party dal a javából.

Get a Life : Visszafogottabb rappelős szám a refrénig. Igazándiból ennek a számnak csak a refrénje tetszik,de az nagyon, marhára bejön ez üvöltözös refrén.Az átvezetőt meg simán ki lehetett volna hagyni...

Shotgun : Ez az a szám ami elsőre sem jött be és a véleményem azóta sem változott róla. Ez is olyan hallgatható szám mint, a Bring it Back. (De egész jó benne ez a puska pufogtatás :P )

Douchebag: Jön a szokásos Borland riff és ráépített Fred rap. Ez a szám egész jó,bár nekem olyan Fred rappje mintha felvétel közbe találta volna ki. (Lehet szerintetek faxságot beszélek de, nekem olyan freestyle-osak a versek)

Walking Away: Ez a legjobb szám az albumról. A felépítése is elég tetszetős, a rappen sincs semmi kifogásolni való és a gitár egyenesen csodálatos (Wes szólójával együtt). Sajnos élőben ez a szám annyira nem müködő :( . Azt kell mondanom egyébként hogy, a szám első verziója/mixelése jobbra sikeredett mint a végleges verzió,szóval én maradok az "original " számnál :P    

Loser : Az album legrosszabb száma, nekem kifejezetten nem tetszik.Első hallgatásnál az elején még valami faxára vártam (köszönhetően a My Way-es pengetésnek),de aztán jött a nagy semmi...

Autotunage: Egyálalán nem tetszik, kicsit olyan funky-s beütése van a számnak.

90.2.10 : Kicsit nekem olyan az elején a gitár mint a Metallicának a My Apocalypse intrója. Ez is ilyen party hangulatú dal,nekem ez sem jött be igazán.

Why Try: A Cobra/Walking duó mellett a legjobb szám az albumon,elsőre nekem kicsit fura volt,de pár hallgatás után nagyon megtetszett. Talán ez az album legpörgősebb dala,élőben kiváló nyitásnak.Ebbe a számba is kicsit belenyúltak újramixelés során (de annyira talán nem mint a Walking Away-be).

Killer in You :Ez sem nyerte el túlzottan a tetszésemet,nem is nagyon tudok róla beszélni.

Bónusz dalok :

Back Porch : Ez olyan semmilyen szám ,beszélni sem tudok róla nagyon és tetszeni sem tetszik.

My Own Cobain : Ez egy RMV beütésű dal, nem nagyon fogott meg, ez egy visszafogottabb szám.

Angels : Enyhén van Results May Vary beütése, 1000% hogy, még az RMV időszakban írták mert mind zeneileg,mind szövegileg kilóg az album többi dala közül. Ez szám egy könnyen emészthető pop-dalra hasonlít és egész dallamos.

Middle Finger :Számomra az album legnagyobb csalódása,mert amikor megláttam a címét azt hittem valami faxa metálos zúzos/ódaszólogatós szám lesz. Erre kaptunk egy ilyen underground rappes vmi xy nevű emberkés rap számot. Hát erre azt tudom mondani hogy: "Middle fingers in the fuckin air!" De még mindig jobb mint, a Red Light/Green Light

Los Angeles : Annyira nem rossz szám, ez is elmegy,a refrén egész jó.

Az album borítóról hadd mondja még el annyit, hogy amikor az elsőt megkaptuk az sem nyerte el a tetszésemet,de az idő előrehaladtával megszoktam, és mire megszoktam volna megkaptuk ezt az újat,evvel még annyira se vagyok kibékülve mint az előzővel,de hát ez legyen a legnagyobb bajom.

Az album összességében elmegy,annak nagyon örülök hogy, a srácok hozták magukat a kellő mennyiségben megújultak,de nem vágták sutba a múltjukat (mint egyesek...) Az album nálam összességében nézve  az 5 pontból 3,5-öt ért el.

 

 

Sok év várakozás után jelent meg a Minutes To Midnight.A Srácok csak igen lassan és kevest árultak el az új lemezről.De a lemez nem az lett amit mindenki várt...Az LPU 6.0 után mindenki egy remek albumot várt (olyan számmokal mint a Qwerty és az Announcemet Service Public) A Qwerty egy zúzós szám (amelyről azt mondták előre hogy egy A Plce For My Head stílusú szám lesz) és az utóbbi pedig szerintem a legjobb instrumentál száma az LP-nek. DE a felálás nagyon megváltozott a Meteorához és HT-hez képest : Mr.Hahn nagyon háttérbe szorult,Chester (túlságosan is) előtérbe szorult (még a Meteorához képest is),Mike pár számban rappel és csak nagyon néha tűnnek fel a rap betétjei,főleg gitározik és vokálozik,Brad keyboard-ozik és mostmár szólózik is a gitárral.A basszus sokkal jobban hallható, a gitártémák pedig sokkal letisztultabbak, nem annyira reszelősek, mint a nu-metal korszakban voltak.
 
Az album elöszőr Cipruson ,de világszerte 2007.Máj.15.én jelent meg.
 
Az első szám az albumról az instrumentális Wake amire ráépül a Given Up amelyet a fanok már az album megjelenése előtt ismertek. A számban visszhallhatjuk a régi Chestert aki egy 13 másodperces ordítást is levág (egyébként néha Mike is hallható a számban amint háttérvokálozik). Ezután jön a Leave Out All The Rest. Következő szám a Bleed It Out ami a banda legvidámabb száma.A szám elején hallható "Yeah, here we go for the hundredth time"  (Jah, századjára is itt vagyunk)  arra utal hogy a fiúk a számot több mint százszor átírták.
 
Az ötödik szám az albumról a Shadow Of The Day amely a szomorú úcsúzkodásról szól. Egy hosszabb átvezető után jön a What I've Done amiben megint Chester énekel és Mike csak háttérvokálozik. Jön az albumtól egy teljesen eltérő szám a Hands Held High amelyben Mikeé a főszerep míg Chester az "Amen"  rész alatt háttérvokálozik (itt szerintem csak a zenei aláfestéssel van baj). Itt jön egy újabb "zúzosabb" dal a No More Sorrow (ezt a számot is ismerték a fanok az MTM megjelenése előtt).
 

Kilencedik számnak kapjuk a Valentine's Day-t amiben Chester egy kicsit rekedtes hangon énekel. Ezt a számot követi a nagybőgős In Between-t amiben megint Mike énekel és Chester vokálozik. Ez után jön a  kongás in Pieces, itt szólózik elöszőr Brad. Elérkeztünk az utolsó számhoz a The Little Things Give You Away-hez amit az előzetesben az album nagy dobásának ígértek. Ehhez képest elég szólid szám lett,bár szerintem nagyon nyugattó hatással van az emberre.Itt is Chester-é a főszerep (bár az album felvételeikor Mike is felénekelte,de végül is a Chesteres verzió került az albumra) és Mike megint háttérvokálozik.

Fort Minor : The Rising Tied

2010.04.05. 22:24

http://nielsw1.free.fr/Zic/album/Fort%20Minor%20-%20The%20Rising%20Tied/FortMinor_The_Rising_Tied_cover.jpgAz album 2005.Nov.25.-én jelent meg.Az album Mike szólóprojekt-je/B-Side-ja (kinek hogy tetszik).Az album borítóját (értelem szerüen) Mike tervezte. Az album elkészítésében a Style Of Beyond (azon belül Ryu.Tak,Dj.Cheapshot),Black Thought,Bobo, Holly Brook,Jonah Matrangra,Celph Titeled,Mr.Hahn,John Legend,Kenna és Common segített. Nos az album nem azért készült hogy, a siker listákat döntögesse hanem hogy, Mike kifejezhesse magát.Az album számait Jay-Z és Brad zsűrizte.Az albumot Mike saját kiadója a Machine Shop adta ki.
 
Intrónak az Introduction-t kapjuk amelyben Jay-Z is megszólal. A második szám a vonósokkal felvett Remember The Name, amely az NBA hivatalos száma is lett.A számban közremünködött a rapp trio Styles of Beyond. Ezt követi a mélyebb hangvételü,zonogorával végig kísért Right Now ,itt közremünködött a Styles of Beyond (továbiakban S.O.B) és Black Thougt (szerintem az ő hangja nem passzol ehhez a számhoz).Ezután jön a pattogó Beat-es Petrified.Az ötödik szám a Feel Like Home amiről túl sok dolgot nem lehet elmondani.
 
Az ezt követő szám a Whered You Go? ami meghozta a lemeznek a várt sikert.A számban szerepel Mike mellett Holly Brook énekel valamint néha hallható Jonah Matranga is. A számot végig zongora kíséri.Ezt a dalt Mike a feleségének írta. Ezután jön a valamivel "vehemensebb" rap szám az In Stereo. Ezt követi egy lazább dal a Back Home amiben Common vendégszerepel. Jön Jay-Z kedvence a Cigarettes amit vonósokkal és egy női kórussal készített el Mike ami a zene ipar vehemeségét a cigaretta gyártok vehemenségéhez hasonlítja.A 10. szám a kicsit feldobott hangulatú Belive Me. A számban az S.O.B. melett a Cypress Hill dobosa Eric Bobo is szerepel (aki a híres salsa zenész, Willie Bobo fia).   
 
A Get Me Gone-ban Mike emlékszik vissza arra hogy mi volt róla az emberek véleménye hogy egy "rock" bandában rapperkedik. Egy újabb zongorás szám érkezik a High Road "személyében".A számban John Legend énekel Mikeon kivül (itt én megint egy másik énkest választottam volna). Egy megemlékezés Mike nagyapajáról.Ez a Kenji.A szám II.Világháború alatt "játszodik" miután a Japánok megtámadták Pearl Habor-t, ezért az Amerikában élő japánokat táborokba gyűjtik ahonnan csak a háború végén engedik ki az embereket.Ezután egy gyors váltás és érkezik a Red To Black amelynek már egy kicsit feldobotad hangulatú szám (én azért nem raktam volna be mindjárt a Kenji után mert még fel sem fogtuk a történteket és már jön egy vidám hangulatú szám). Egy átvezető a The Battle után az utolsó szám az albumon a Slip Out The Back melyben újra hallhatók vonósok, a kórus és a zongora (valamint Mr.Hahn).

Linkin Park : Meteora

2010.04.05. 17:16

 

Az Egyesült Államok beli turné ideje alatta a banda elkezdett egy új albumon dolgozni ez konkrétan a szabadidőjükben történt, amit a turné buszon töltöttek majd 2002 decemberében bejelenteték hogy dolgozznak az új albumon és a Meteorák inspirálják az új albumot.
 
A kedvenc albumom 2003.Márc.24-én jelent meg Amerikában(Európában 25.én). Aznap Detroit-ban koncertezett a banda (amit az MTV közvetített) ahol bemuttatak az albumról egy pár számot.Az albumon számaiban érzhető a Hybrid Theory hatása.
 
Nézzük az albumot Mike szavaival (*-gal jelöltem az én gondolatimat a számoknál) :
 
01. "Foreword"
A "Foreword” csak egy intro. Ha tudjátok mi az a Foley munka, ez az első kísérletem benne. Gyakorlatilag zajokból áll, amiket a stúdióban csináltam miközben dolgokat törtem össze. Volt egy CD-íróm a gépben, ami leginkább csak bénázott az írási folyamatok alatt. Sok fejfájást okozott nekem és Chesternek. A CD-írás, aminek pár percbe kellett volna telnie, 20-30 percig, néha akár egy óráig is eltartott. Nagyon idegesített a dolog. Tehát a kiszereltem azzal a tudattal hogy össze fogom zúzni, és pontosan ezt is tettem. Összetörtem baseballütővel egy fémasztalon.

(magyarázat: a Foley munkák alatt különféle háttérzajok készítését értjük, pl. verekedős jelenetekben a dinnyetörős hangok is ilyennek számítanak. Az egész Jack Foleyról kapta a nevét, aki még a némafilmes korszakban készített háttérhangokat Hollywoodban)


02. "Don't Stay"
Ez a szám először egy spanyolos stílusú gitárrésszel indult. Mikor először meghallottam, valami latin tánczenére emlékeztetett engem. Ez adott nekem egy ötletet, aztán Braddel elkezdtünk dolgozni rajta. Végül Brad előállt a végleges dologgal, amit ti is hallotok az albumon. Azt szeretem a számban, hogy elég keményre íródott. Van benne egy érdekes erő, a spanyolos gitár pedig eltűnt. Bár abból indult ki, de egész más érzése lett az egésznek. Szerintem ez egy jó szám. Nagyon jó lesz élőben játszani. Eléggé energikus.
 
* A számnak szerkezete nagyon hasonlít az One Step Closer-re


03. "Somewhere I Belong"
A "Somewhere I Belong" az első kislemez. Egy érdekes sample-el kezdődött. Ez az első dolog, amit meghallasz a számban. Ez a sample úgy hangzik mintha szintetizátoron lenne játszva, de igazából egy gitárdallam amit Chester játszott.

Ez jól mutatja a dolgok evolúcióját. A gitár amit Chester játszott, jó volt, de túlságosan akusztikus gitár hangzása volt. Tehát megfordítottuk és megeffekteztük. Négy részre vágtam, és 1-2-3-4 helyett 4-3-2-1 sorrendbe raktam a részeket. Szóval számítógépes manipulálással lett azzá, amit most hallhattok. Egyébként egy régebbi változatát hallhatjátok a Frat Party-n is, ami úgy egy éve jött ki. A DVD vége felé van egy korábbi verzió, ami nagyjából megmutatja, hogy hogyan hangzott a második fázisban, még mielőtt elnyerte volna a végleges formáját.

A másik különleges dolog, hogy ez a szám a legelső alkalom, amikor valamennyire optimista dalszövegeket hallotok tőlünk. Azt hiszem ez az album szövegileg egy kicsit öregebb, egy kicsit felnőttebb mint az első. Arról az albumról sok számot még 18-19 évesen írtunk. Most, 25 évesen egy kicsit máshogy látom a dolgokat. Ennek nem sok köze van ahhoz, hogy milyen sikeresek lettünk az első albummal, de ahhoz már annál több, hogy sokat láttunk a világból, és hogy egyáltalán öregebbek lettünk. De még így is hallani fogjátok hogy az egész album ugyanolyan kemény, melodikus és dinamikus hangzású, mint ami ránk jellemző, csak egy kicsit előrébbléptünk.


04. "Lying From You"
Ezt a számot más bandáknak lehetetlen lesz eljátszani, Chester olyan keményen énekel benne. Szerintem ez a szám nagyszerűen sikerült neki. Nagyon büszkék vagyunk rá. Itt is van egy kis szintetizátoros rész, ez a sample az a szám elején. Ezt a számot is nagyon jó lesz élőben játszani. És ugyanezt mondhatom az utána következőről is.

A "Lying From You" valaki magunktól ellökéséről szól. Arról, hogy hazudunk valakinek, csakhogy mérges legyen ránk és ne akarjon velünk lenni. Az én részem a számban nem erről szól, de tudom, hogy ha az emberek negatívan kezdenek érezni valaki más felé, akkor maguktól adódóan elkezdenek olyan dolgokat csinálni, amitől az illető nem akar majd velük lenni. Ez egy tudatalatti reakció. Ez így vagy barátságokban, ez így van párkapcsolatokban – és az emberek mindkét esetben megcsinálják.


05. "Hit The Floor"
A "Hit The Floor" azokról az emberekről szól akik lenézik a többeket. Azokról az emberekről, akik másokon átlépve kerülnek a csúcsra és úgy tesznek, mintha legyőzhetetlenek lennének, pedig mindenki tudja, hogy nem lehetnek örökké azok. Nem taposhatsz el másokat, csak hogy oda juss ahova akarsz, mert a végén vissza fog ütni


06. "Easier To Run"
A következő számban, az "Easier To Run"-ban Rob egyszerűen legyilkolja a dobokat. Ez a kedvenc számom tőle. Hallgatod a számot és élvezed meg minden, de ha kicsit a háttérbe hallgatsz és csak a dobokat figyeled, elég összetett dolgokat játszik. Egy olyan dobos, akinek még csak pár éves gyakorlata van, nem tudná eljátszani ezt a számot. Nagyon örülök Robnak ebben a számban. Nagyon jól csinálta.

Szövegileg egyfajta menekülésről szól. Ez egy elég ismerős téma nekem és sok embernek a világban. Ha ez nem így lenne, a mozijegy-eladások sem lennének ilyen magasak. Az emberek elmennek otthonról és mindenfélét csinálnak, csak hogy eltávolodjanak az életüktől. Erről a témáról elmélkedünk a számban, hogy könnyebb elfutni a problémák elől mint szembenézni velük. A szövegek elég hamar összejöttek, ami jó dolog. Szinte varázslatnak érezzük, mikor egy dal szövege pár nap alatt összeáll. Nagyon különleges érzés.

És érdekes, hogy sok számot Chesterrel ketten írunk, és nem ugyanaz az életünk, egész más dolgokról beszélünk, de mikor összekerülnek egy számban, egy történetté válnak.

* Ennek a számnak a szerkezete leginkább a Crawlingéhoz haonlít.

07. "Faint"
A "Faint" egy jó szám. Brad írta a gitár részét, és eredetileg azt hiszem 70 beat/perc sebességre, vagy valami ilyesmire gondolt, már nem tudom a pontos számot. Még az Ozzfesten találta ki. Én 140 bpm sebességűre csináltam hozzá a dob részeket. Elõször vitatkozott velem emiatt, de megmondtam neki, "Tudom hogyan akartad, de így is működni fog." Mikor először meghallotta, teljesen megváltozott a véleménye. Mikor én először hallottam a gitárt, valami egész mást hallottam benne, mint ő, és ezért jött ki így.

A szöveget most nem részletezném. A "Faint" csak egy munkacím volt amit aztán meg akartunk tartani. Nem is tudom mi lett volna a rendes címe, de nem az lett. Maga a szó nem is szerepel a számban.


08. "Figure.09"
A "Figure.09" egy újabb olyan szám, amit nagyon jó lesz élőben játszani. Egy nagyon hangos szám. Az első hang amit meghallasz, valami konga dobnak vagy ilyesminek tűnik. Igazából Joe az amint éppen a keverőpultját ütögeti, egy kis torzítással. Ez a torzítás adja meg ezt a dob-féle hangot mikor éppen leüti a tűt és a lemezt. Szóval ezt a kis ütemet egyszerűen a lemezei ütögetésével csinálta, ami nagyon érdekes. Azt hiszem ez is egy olyan dolog, ami remekül mutatja, merre tart Joe. Nagyon kreatív dolgokat csinál a keverőpultjával, nem korlátozza magát csak scratchelésre és sample-k bejátszására.


09. "Breaking The Habit"
A "Breaking The Habit" egy nagyon különleges szám. Sok embernek az eltérő hangzásával fog kitűnni. Egyértelműen Linkin Park, de vannak benne vonósok és zongora is. A szám igazából egy instrumentális számnak készült, ami tíz perces lett volna. A többiek győztek meg arról, hogy csináljunk belőle egy teljes számot versszakokkal, refrénnel meg mindennel, és írjunk hozzá szöveget. Úgy öt éve próbáltam írni egy másik számot, de soha nem jött össze. Vagy 20-szor megpróbáltam, de soha nem működött, mert mindig túl sötét és melodramatikus lett, és végül mindig kidobtam. Mikor megpróbáltam erre a számra is megírni, és két óra alatt befejeztem, el sem tudtam hinni. Úgy értem, ezt a számot öt éve próbáltam megírni, aztán most mindössze két óra alatt sikerült. Fantasztikus volt. Végre összejött, és ennek nagyon örülök. Sok minden miatt büszke vagyok erre a számra. Nagyon sokat dolgoztam rajta, a beat-től kezdve a vonósokon és a zongorán át a szövegig, és a srácok igazán támogattak ebben. Sok javaslatot és építő kritikát kaptam, és ezért jött ki nekem ennyire jól. Nyugodtan mondhatom, hogy szeretem ezt a számot, mivel nagyon sokat én írtam belőle. Ez egy nagyon erőteljes szám. Chester teljesítménye az egyik legjobb amit tőle hallhatunk.

Szövegileg nagyjából arról szól, hogy elszöksz azon dolgok elől, amiket nem szeretsz. Nagyon nagy méretekben írja le az ilyen helyzeteket. Általában annyi időt fordítunk a szövegeink megírására, hogy párbeszédben nem lehet is jobban elmagyarázni, mint ahogyan a dalszövegben vannak. Ahogy itt ülök és próbálom elmagyarázni miről szól a szám, az éppen most pattan ki a fejemből, miközben magát a számot öt évbe került megírni. Szóval akármit is mondok, a dalszöveg magyarázza meg magát a legpontosabban, hogy miről is szól.


10. "From The Inside"
A "From The Inside" Phoenix egyik gitárötletével kezdődött. Minden számunk 4/4 ütemben van, legalábbis az összes, amit eddig kiadtunk. Én még régebben próbáltam néhány dolgot 3/4-ben, 6/8-ban és 7/8-ban. Phoenix nagyon szeretett volna csinálni egy számot 6/8-ban, és ezt egy olyan módon hozta össze, amin egyértelműen tovább lehetett dolgozni. Meghallottuk és tudtuk hogy működni fog. Ő úgy érezte, valami még hiányzik. Itt jött Brad a képbe. Mindannyian nyitottak vagyunk egymás segítsége felé, például bizonyos részek újraírása, meg ilyenek felé. Nem mindig történik így, de ha valakinek van egy ötlete, akkor meghallgatjuk. Phoenix azt mondta, "Figyelj Brad, fogd ezt a gitár részt és csinálj vele valamit, mert majdnem ott van, csak nem teljesen helyes." Brad pedig hirtelen hozzáadta ezt a majdnem 4/4 stílusú dolgot a 6/8-os versszakhoz, ami teljesen összehozta a számot, és érezni lehet rajta hogy egy Linkin Park szám. Végül, mikor a szövegekre került a sor, Chester gond nélkül megírta a részét a versszakokba. Nekem viszont nem volt referenciám 6/8-os rappelésre. Talán összesen három vagy négy szám van, amelyben valakik 3/4 vagy 6/8 ütemben rappeltek, és nem tetszett ahogyan csinálták. Hallottam őket, és inkább saját valami saját dolgot akartam csinálni. Mire eljutottam odáig, ami az albumon hallható, kipróbáltam vagy tíz különböző dolgot, és rájöttem, melyik működik és melyik nem. Sok időbe telt eddig eljutni, de már tudom, mit szeretek és mit nem szeretek csinálni 6/8 ütemre. A következő kihívás a 7/8 lesz. Nem is tudom, valahogy úgy mint egy Tool vagy egy Mudvayne szám.

A dalszöveg megértését ismét az azt olvasó vagy hallgató személyre hagynám, mivel a szám elég nyitott különbözőképpen való értelmezésekre.


11. "Nobody's Listening"
A "Nobody's Listening" egy inkább hip-hop stílusú szám. A beat és a sample-k alkotják a szám gerincét, és mint mindig, ezeket most is magunk csináltuk. Mikor a "sample" szót használom, azt nem úgy értem hogy valaki mástól vettük át. Mindig mi magunk csináljuk őket, mert úgy egyszerűen sokkal eredetibb. Sokkal büszkébb lehetek egy olyan részre amit én írtam, mint egy olyanra amit egy másik számból vettem át. Ez az érdekes hang, amit csináltunk, egy japán fuvolának hangzik. Igazából szintetizátor, meg egy pár lihegő hang, egy kis zongora, meg dob, de legnagyobbrészt szintetizátor. Olyan, mint egy igazi hip-hop szám. A nagy kihívás az volt, hogy valahogyan beleillesszük az album egészébe. Úgy éreztük, hogy ez a szám olyan mint egy sziget. Nem kapcsolódik a szárazföldhöz, az album többi részéhez. Rájöttünk, hogy a híd közöttük egy kis gitár lehetne, egy kicsit másképp játszva. Brad játssza ezt a gitárrészt, a refrén alatt, tompítva.


12. "Session"
A "Session" egy instrumentális szám. Én csináltam a beat-jét, Joe pedig a scratchelést. Aztán Braddel számítógépen manipuláltuk Joe scratchelését. Olyan effekteket raktunk rá amitől élőben gyakorlatilag lehetetlen lejátszani. Egy zongora és egy dobütemmel kezdődik. Aztán a dobütem kezd kicsit szétesni, aztán a zongora is, és utána jön be a gitár. Ez a folyamat végül zenei káoszhoz vezet, majd két és fél perccel később úgy végződik, mintha ledobna egy szikláról.


13. "Numb"
Az utolsó szám, a "Numb" egy jó kis billentyűs dallammal kezdődik. Szerintem jó volt befejező számnak tenni, mert egész jól összegzi az egész albumot. Könnyen felismerhető benne a hangzásunk. Linkin Park számnak hangzik, de benne van az a Meteorás hangulat. Talán kifejezhetném magam jobban is...mikor meghallod, könnyen felismered hogy ez egy Linkin Park szám, de egyértelműen a Meteoráról való. Egyértelműen az újabb számok közé tartozik, a hangzása és a szövege alapján is. Nagyjából arról szól, amikor már nem érzel semmit és nem érdekel semmi. Mint valami kiüresedés vagy ilyesmi, ami elég vicces, mert nagyjából így éreztünk tavaly, a turné befejezése után.

Linkin Park : Reanimation

2010.04.05. 17:04

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
A Linkin park első remix albuma 2002.Nov.21 én jelent meg és tartalmazza a Hybrid Theory remixeit.A lemez a zene legkülönbözöbb stílusait vonultatja fel ,mely annak is köszönhető hogy az albumon főleg hip-hop undergroundból érkeztek előadók.
 
Az első szám a nagybőgővel  induló Opening . Ezt követi a Pts.Of.Athrty amely sok számhoz hasonlóan csak új zenei aláfestést kapott. Ennél viszont lénygesebb változás történt az Enth E Nd-ben. Az In The End remixe sokkal hip-hoposabb lett mint az erdeti verzió és a szövegen is változtattak. Egy üzenetrögzitős részlet jön amit [Chali]-nak kereszteltek el. Ezután érkezik a 
Frgt/10 mely sokkal nyugdtabb hangulatú mint elődje .Most Chester egy mondatott sem kap (az ő részét Chali 2na énekli/rappeli).
 
A következő szám a P5hng Me A*wy melynek szövegét szinte teljesen átírták. A hetedik szám a Plc.4 Mie HÆd amit szerintem nem igazán találtak el.Ezt követi az X-Ecutioner Style melnek már a nevéből is kiderül ki készítette. A számnak tulajdonképpen semmi köze nincs a bandának mert csak az One Step Closerből a "Shut Up" részt és a Forgottenből a gitár riffet "lopták" el.Miután vége, jön a  H! Vltg3 zongora dallama mely végig kiséri a dalt (szegény High Voltage-nek szerintem ez a legrosszabb verziója) Elérkeztünk az album feléhez ahol megint egy üzenetrögzítő részletett találunk [Riff Raf] néven, erre rögtön Chester üvöltésével kezdődik a Wth>You (ez a szám ahol még a rap betét is tetszik).
 
A következő szám egy zongora szóló amelynek a Ntr/Mssion nevet adták. Ennek a számnak a végére épül a Ppr:Kut melyet "Hell Remix"nek is hívnak azért mert,még az eredeti számnál is paranoidabra sikerült.Itt aztán egy vízesés szerű effektre kapjuk fel a fejünket mely a  Rnw@y intrója.Ezt váltj a My Dsmbr, melyet sikerült úgy megcsinálni (pár számmal egyetemben) hogy maradt a "régi" számnak a dallamából is de viszont új hangok dominálnak benne .Elérkeztünk a hajrához. Itt található az utlsó üzenetrögzítős részlet [Stef] néven.
 

Ezt követi a By_Myslf. Sajnos hogy Mike rap szövege nem annyira agresszív itt mint az eredti számnál. Ez anyira megtetszett Marylin Manson-nak hogy csinált egy remixet erről a számról. Újabb instrumentális szám érkezik ,igaz most nem zongora szóló hanem a  Kyur4 Th Ich-ről van szó amibe sokkal több elektroikus hangzást tettek mint "elődjébe". Itt is van a várva várt 1 Stp Klosr amelynek teljesen átalakították a hangzását az One Step Closerhez képest.Ennek a számnak az egész szerkezetét átalakították.Sikeresn elérkeztünk az album végéhez,az utolsó dal a  Krwlng mely az Openingnél hallot nagybőgővel kezdődik. Az első verse Aaron Lewis-é viszont a dal folyamtosan bontakozik ki és válik Linkin Parká. A szám zenei aláfestésének köszönhetően a dal teljesen új értelmet kap.

Linkin Park : Hybrid Theory

2010.04.05. 16:41

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Az az első bizonyos album ami felhívta az emberek figyelmét a Linkin Parkra.Az album 2000.Okt.24.-én jelent meg  Don Gilmore rendezésében.A következő évben (2001-ben) 4.8 millió darabot adtak el világszerte ez volt a legjobban eladott album akkoriban.
 
Az album :
 
Nyitásnak a Papercut-ot kapjuk, ami minden részletében nagyon paranoid.Pillatnyi átvezető után jön az One Step Closer amely, tele van fusztrációval és a hangulaton még Chester is dob egyet (ez az egyetlen szám ahol Mike nem énekel).
 
A harmadik szám a With You melyben felváltva Mike (ő ágyabban) és Chester (ő viszont mélyebben és gitár riffekel tarkítva) énekel, majd Joe rövid átvezető szkrecselése után jön a szám tetőpontja. A következő szám a Points Of Authority mely egy rap verse-vel kezdődik majd erre rájön a gitár rész és innentől Chester veszi át a fonalat,de Mike is kap néha egy kis szerepet.  
 
Az ötödik szám az albumról a  Crawling (mely a kedvenc számom). A Grammy -díjas szám Chester múltjáról és a "tehetlenségről" szól. Ezuttal Brad mellett Mike is gitárt ragadt. Ezután érkezik a Runaway, amiben gyakorlatilag Chester ordítja hogy menekülni akar. A By Myself-ben felváltva hallható az agresszív rappelés és ordítás a két énekestől.A szám elején Mike tanakodik majd Chester is beszáll a tanakodásba és nem tudják mi tévők legyenek.
 
A nyolcadik szám az album egyik legismertebb száma az In The End. Ebben a számban Mike-é a főszerep míg Chester a refrént énekli.Itt a magasabb hangok a mérvadóak. Erre érkezik a dallamos gitárral induló A Place For My Head. Csúcspontja ott kezdődik amikor Chester elkezd suttogni "You try to take the best of me " és erre jön az ordítás. Erre rögtön jön a Forgotten felelgetős része,itt főleg az MC barátunk kap főszerepet.Ez a szám egy kicsit eltér az összes többi LP számtól mivel itt mindjárt éneklésel kezdődik a szám és nem egy hosszú intróval. 
 

Ez után érkezik az első instrumentális szám a Cure For The Itch. Ezt a számot Mr.Hahn készítette.Az album végére került a legérzékibb dal a  Pushing Me Away ,mely a mély hangok (és a két gitár) ellenére érzelmes. Ez egy szám a hazugságokról.  

süti beállítások módosítása