2 éve mikor a zenekar bejelentette hogy, visszatér és már rendezi a "Come Back" turnéját (amikor 2009-ben Sopronba is eljöttek) ,valamit az új lemez felvételeivel is elég jól haladnak,mindenki örült mint majom a farkának. Aztán lezajlott a turné, vártuk a híreket az albumról (azt vagy még/már írták a szövegeket,vagy mixeltek) de sehogy sem lett semmi a beígért lemezből, egészen 2010 nyaráig mikor kirakták a zenekar honlapjára a Why Try-t aztán rá "nemsokra" jött a Walking Away is. Megint csend lett egy ideig majd jött néhány rövid videó a stúdióból, meg Fred mutatott néhány számot chaten. Aztán elérkeztünk 2011 márciusáig és végre bejelentették a lemez megjelenés időpontját: jún 7.. De ahogy azt már megszokhattuk megint csúszott a megjelenés egészen jún 27.ig.(A megjelenés előtti héten szokás szerint az album fel is került a netre).

Nos nézzük a számokat : 

Introbra : Sztem egy semmitmondó intro,idegtépő csak. (kb olyan mint a Slipknot intrói)

Bring It Back : Az agresszív gitár tetszik benne ,de Frednek ez az érdekes hangú rappelése annyira már nem.A dalt a hallgatható kategóriába sorolnám.

Gold Cobra: A címadó dal első hallásra még annyira nem fogott meg de, aztán...Szerintem az album egyik húzó dala.

Shark Attack : Laza rappelős szám,igazi Starfish feeling. Party dal a javából.

Get a Life : Visszafogottabb rappelős szám a refrénig. Igazándiból ennek a számnak csak a refrénje tetszik,de az nagyon, marhára bejön ez üvöltözös refrén.Az átvezetőt meg simán ki lehetett volna hagyni...

Shotgun : Ez az a szám ami elsőre sem jött be és a véleményem azóta sem változott róla. Ez is olyan hallgatható szám mint, a Bring it Back. (De egész jó benne ez a puska pufogtatás :P )

Douchebag: Jön a szokásos Borland riff és ráépített Fred rap. Ez a szám egész jó,bár nekem olyan Fred rappje mintha felvétel közbe találta volna ki. (Lehet szerintetek faxságot beszélek de, nekem olyan freestyle-osak a versek)

Walking Away: Ez a legjobb szám az albumról. A felépítése is elég tetszetős, a rappen sincs semmi kifogásolni való és a gitár egyenesen csodálatos (Wes szólójával együtt). Sajnos élőben ez a szám annyira nem müködő :( . Azt kell mondanom egyébként hogy, a szám első verziója/mixelése jobbra sikeredett mint a végleges verzió,szóval én maradok az "original " számnál :P    

Loser : Az album legrosszabb száma, nekem kifejezetten nem tetszik.Első hallgatásnál az elején még valami faxára vártam (köszönhetően a My Way-es pengetésnek),de aztán jött a nagy semmi...

Autotunage: Egyálalán nem tetszik, kicsit olyan funky-s beütése van a számnak.

90.2.10 : Kicsit nekem olyan az elején a gitár mint a Metallicának a My Apocalypse intrója. Ez is ilyen party hangulatú dal,nekem ez sem jött be igazán.

Why Try: A Cobra/Walking duó mellett a legjobb szám az albumon,elsőre nekem kicsit fura volt,de pár hallgatás után nagyon megtetszett. Talán ez az album legpörgősebb dala,élőben kiváló nyitásnak.Ebbe a számba is kicsit belenyúltak újramixelés során (de annyira talán nem mint a Walking Away-be).

Killer in You :Ez sem nyerte el túlzottan a tetszésemet,nem is nagyon tudok róla beszélni.

Bónusz dalok :

Back Porch : Ez olyan semmilyen szám ,beszélni sem tudok róla nagyon és tetszeni sem tetszik.

My Own Cobain : Ez egy RMV beütésű dal, nem nagyon fogott meg, ez egy visszafogottabb szám.

Angels : Enyhén van Results May Vary beütése, 1000% hogy, még az RMV időszakban írták mert mind zeneileg,mind szövegileg kilóg az album többi dala közül. Ez szám egy könnyen emészthető pop-dalra hasonlít és egész dallamos.

Middle Finger :Számomra az album legnagyobb csalódása,mert amikor megláttam a címét azt hittem valami faxa metálos zúzos/ódaszólogatós szám lesz. Erre kaptunk egy ilyen underground rappes vmi xy nevű emberkés rap számot. Hát erre azt tudom mondani hogy: "Middle fingers in the fuckin air!" De még mindig jobb mint, a Red Light/Green Light

Los Angeles : Annyira nem rossz szám, ez is elmegy,a refrén egész jó.

Az album borítóról hadd mondja még el annyit, hogy amikor az elsőt megkaptuk az sem nyerte el a tetszésemet,de az idő előrehaladtával megszoktam, és mire megszoktam volna megkaptuk ezt az újat,evvel még annyira se vagyok kibékülve mint az előzővel,de hát ez legyen a legnagyobb bajom.

Az album összességében elmegy,annak nagyon örülök hogy, a srácok hozták magukat a kellő mennyiségben megújultak,de nem vágták sutba a múltjukat (mint egyesek...) Az album nálam összességében nézve  az 5 pontból 3,5-öt ért el.

Kilencedik számnak kapjuk a Valentine's Day-t amiben Chester egy kicsit rekedtes hangon énekel. Ezt a számot követi a nagybőgős In Between-t amiben megint Mike énekel és Chester vokálozik. Ez után jön a  kongás in Pieces, itt szólózik elöszőr Brad. Elérkeztünk az utolsó számhoz a The Little Things Give You Away-hez amit az előzetesben az album nagy dobásának ígértek. Ehhez képest elég szólid szám lett,bár szerintem nagyon nyugattó hatással van az emberre.Itt is Chester-é a főszerep (bár az album felvételeikor Mike is felénekelte,de végül is a Chesteres verzió került az albumra) és Mike megint háttérvokálozik.

* Ennek a számnak a szerkezete leginkább a Crawlingéhoz haonlít.

07. "Faint"
A "Faint" egy jó szám. Brad írta a gitár részét, és eredetileg azt hiszem 70 beat/perc sebességre, vagy valami ilyesmire gondolt, már nem tudom a pontos számot. Még az Ozzfesten találta ki. Én 140 bpm sebességűre csináltam hozzá a dob részeket. Elõször vitatkozott velem emiatt, de megmondtam neki, "Tudom hogyan akartad, de így is működni fog." Mikor először meghallotta, teljesen megváltozott a véleménye. Mikor én először hallottam a gitárt, valami egész mást hallottam benne, mint ő, és ezért jött ki így.

A szöveget most nem részletezném. A "Faint" csak egy munkacím volt amit aztán meg akartunk tartani. Nem is tudom mi lett volna a rendes címe, de nem az lett. Maga a szó nem is szerepel a számban.


08. "Figure.09"
A "Figure.09" egy újabb olyan szám, amit nagyon jó lesz élőben játszani. Egy nagyon hangos szám. Az első hang amit meghallasz, valami konga dobnak vagy ilyesminek tűnik. Igazából Joe az amint éppen a keverőpultját ütögeti, egy kis torzítással. Ez a torzítás adja meg ezt a dob-féle hangot mikor éppen leüti a tűt és a lemezt. Szóval ezt a kis ütemet egyszerűen a lemezei ütögetésével csinálta, ami nagyon érdekes. Azt hiszem ez is egy olyan dolog, ami remekül mutatja, merre tart Joe. Nagyon kreatív dolgokat csinál a keverőpultjával, nem korlátozza magát csak scratchelésre és sample-k bejátszására.


09. "Breaking The Habit"
A "Breaking The Habit" egy nagyon különleges szám. Sok embernek az eltérő hangzásával fog kitűnni. Egyértelműen Linkin Park, de vannak benne vonósok és zongora is. A szám igazából egy instrumentális számnak készült, ami tíz perces lett volna. A többiek győztek meg arról, hogy csináljunk belőle egy teljes számot versszakokkal, refrénnel meg mindennel, és írjunk hozzá szöveget. Úgy öt éve próbáltam írni egy másik számot, de soha nem jött össze. Vagy 20-szor megpróbáltam, de soha nem működött, mert mindig túl sötét és melodramatikus lett, és végül mindig kidobtam. Mikor megpróbáltam erre a számra is megírni, és két óra alatt befejeztem, el sem tudtam hinni. Úgy értem, ezt a számot öt éve próbáltam megírni, aztán most mindössze két óra alatt sikerült. Fantasztikus volt. Végre összejött, és ennek nagyon örülök. Sok minden miatt büszke vagyok erre a számra. Nagyon sokat dolgoztam rajta, a beat-től kezdve a vonósokon és a zongorán át a szövegig, és a srácok igazán támogattak ebben. Sok javaslatot és építő kritikát kaptam, és ezért jött ki nekem ennyire jól. Nyugodtan mondhatom, hogy szeretem ezt a számot, mivel nagyon sokat én írtam belőle. Ez egy nagyon erőteljes szám. Chester teljesítménye az egyik legjobb amit tőle hallhatunk.

Szövegileg nagyjából arról szól, hogy elszöksz azon dolgok elől, amiket nem szeretsz. Nagyon nagy méretekben írja le az ilyen helyzeteket. Általában annyi időt fordítunk a szövegeink megírására, hogy párbeszédben nem lehet is jobban elmagyarázni, mint ahogyan a dalszövegben vannak. Ahogy itt ülök és próbálom elmagyarázni miről szól a szám, az éppen most pattan ki a fejemből, miközben magát a számot öt évbe került megírni. Szóval akármit is mondok, a dalszöveg magyarázza meg magát a legpontosabban, hogy miről is szól.


10. "From The Inside"
A "From The Inside" Phoenix egyik gitárötletével kezdődött. Minden számunk 4/4 ütemben van, legalábbis az összes, amit eddig kiadtunk. Én még régebben próbáltam néhány dolgot 3/4-ben, 6/8-ban és 7/8-ban. Phoenix nagyon szeretett volna csinálni egy számot 6/8-ban, és ezt egy olyan módon hozta össze, amin egyértelműen tovább lehetett dolgozni. Meghallottuk és tudtuk hogy működni fog. Ő úgy érezte, valami még hiányzik. Itt jött Brad a képbe. Mindannyian nyitottak vagyunk egymás segítsége felé, például bizonyos részek újraírása, meg ilyenek felé. Nem mindig történik így, de ha valakinek van egy ötlete, akkor meghallgatjuk. Phoenix azt mondta, "Figyelj Brad, fogd ezt a gitár részt és csinálj vele valamit, mert majdnem ott van, csak nem teljesen helyes." Brad pedig hirtelen hozzáadta ezt a majdnem 4/4 stílusú dolgot a 6/8-os versszakhoz, ami teljesen összehozta a számot, és érezni lehet rajta hogy egy Linkin Park szám. Végül, mikor a szövegekre került a sor, Chester gond nélkül megírta a részét a versszakokba. Nekem viszont nem volt referenciám 6/8-os rappelésre. Talán összesen három vagy négy szám van, amelyben valakik 3/4 vagy 6/8 ütemben rappeltek, és nem tetszett ahogyan csinálták. Hallottam őket, és inkább saját valami saját dolgot akartam csinálni. Mire eljutottam odáig, ami az albumon hallható, kipróbáltam vagy tíz különböző dolgot, és rájöttem, melyik működik és melyik nem. Sok időbe telt eddig eljutni, de már tudom, mit szeretek és mit nem szeretek csinálni 6/8 ütemre. A következő kihívás a 7/8 lesz. Nem is tudom, valahogy úgy mint egy Tool vagy egy Mudvayne szám.

A dalszöveg megértését ismét az azt olvasó vagy hallgató személyre hagynám, mivel a szám elég nyitott különbözőképpen való értelmezésekre.


11. "Nobody's Listening"
A "Nobody's Listening" egy inkább hip-hop stílusú szám. A beat és a sample-k alkotják a szám gerincét, és mint mindig, ezeket most is magunk csináltuk. Mikor a "sample" szót használom, azt nem úgy értem hogy valaki mástól vettük át. Mindig mi magunk csináljuk őket, mert úgy egyszerűen sokkal eredetibb. Sokkal büszkébb lehetek egy olyan részre amit én írtam, mint egy olyanra amit egy másik számból vettem át. Ez az érdekes hang, amit csináltunk, egy japán fuvolának hangzik. Igazából szintetizátor, meg egy pár lihegő hang, egy kis zongora, meg dob, de legnagyobbrészt szintetizátor. Olyan, mint egy igazi hip-hop szám. A nagy kihívás az volt, hogy valahogyan beleillesszük az album egészébe. Úgy éreztük, hogy ez a szám olyan mint egy sziget. Nem kapcsolódik a szárazföldhöz, az album többi részéhez. Rájöttünk, hogy a híd közöttük egy kis gitár lehetne, egy kicsit másképp játszva. Brad játssza ezt a gitárrészt, a refrén alatt, tompítva.


12. "Session"
A "Session" egy instrumentális szám. Én csináltam a beat-jét, Joe pedig a scratchelést. Aztán Braddel számítógépen manipuláltuk Joe scratchelését. Olyan effekteket raktunk rá amitől élőben gyakorlatilag lehetetlen lejátszani. Egy zongora és egy dobütemmel kezdődik. Aztán a dobütem kezd kicsit szétesni, aztán a zongora is, és utána jön be a gitár. Ez a folyamat végül zenei káoszhoz vezet, majd két és fél perccel később úgy végződik, mintha ledobna egy szikláról.


13. "Numb"
Az utolsó szám, a "Numb" egy jó kis billentyűs dallammal kezdődik. Szerintem jó volt befejező számnak tenni, mert egész jól összegzi az egész albumot. Könnyen felismerhető benne a hangzásunk. Linkin Park számnak hangzik, de benne van az a Meteorás hangulat. Talán kifejezhetném magam jobban is...mikor meghallod, könnyen felismered hogy ez egy Linkin Park szám, de egyértelműen a Meteoráról való. Egyértelműen az újabb számok közé tartozik, a hangzása és a szövege alapján is. Nagyjából arról szól, amikor már nem érzel semmit és nem érdekel semmi. Mint valami kiüresedés vagy ilyesmi, ami elég vicces, mert nagyjából így éreztünk tavaly, a turné befejezése után.

Ezt követi a By_Myslf. Sajnos hogy Mike rap szövege nem annyira agresszív itt mint az eredti számnál. Ez anyira megtetszett Marylin Manson-nak hogy csinált egy remixet erről a számról. Újabb instrumentális szám érkezik ,igaz most nem zongora szóló hanem a  Kyur4 Th Ich-ről van szó amibe sokkal több elektroikus hangzást tettek mint "elődjébe". Itt is van a várva várt 1 Stp Klosr amelynek teljesen átalakították a hangzását az One Step Closerhez képest.Ennek a számnak az egész szerkezetét átalakították.Sikeresn elérkeztünk az album végéhez,az utolsó dal a  Krwlng mely az Openingnél hallot nagybőgővel kezdődik. Az első verse Aaron Lewis-é viszont a dal folyamtosan bontakozik ki és válik Linkin Parká. A szám zenei aláfestésének köszönhetően a dal teljesen új értelmet kap.

Ez után érkezik az első instrumentális szám a Cure For The Itch. Ezt a számot Mr.Hahn készítette.Az album végére került a legérzékibb dal a  Pushing Me Away ,mely a mély hangok (és a két gitár) ellenére érzelmes. Ez egy szám a hazugságokról.